| 1996. február 24-én három fegyvertelen civil repülőgép, a „Testvérek a mentésért” (Brothers to the Rescue - BTTR) nevű szervezet üzemeltetésében, Florida felől közelítette meg a kubai partokat. A rájuk emelt kubai MiG–29UB és MiG–23UB géppárból délután fél négy előtt a MiG–29UB-t vezető Alberto Perez Perez alezredes a Kuba előtti nemzetközi légtérben lelőtt két Cessna 337 típusú gépet, a harmadik gépnek sikerült elmenekülnie a helyszínről.
Az Amerikai Államok Szervezete (OAS) arról számolt be, hogy a kubai harci gépek nem figyelmeztették a Cessnákat. Kubai kormányzati források szerint "Ezek az emberek tudták, mit csinálnak. A repülőgépek igenis beléptek a kubai légtérbe."
Az amerikai külügyminiszter, Madeleine Albright, később bizonyítékokat nyújtott be az Egyesült Nemzetek Szervezetének arra vonatkozóan, hogy a Cessnák nemzetközi légtérben voltak. A gépek négy utasa meghalt: Carlos Costa, Armando Alejandre, Jr. Mario de la Peña és Pablo Morales. A harmadik Cessna propagandajárat volt, szórólapokat dobott volna Kuba felett.
Alább térképen mutatjuk a három repülőgép legdélibb pozícióit az esemény előtt. A radaradatokat az Egyesült Államok Vámszolgálatának felügyeleti észlelési rendszerekkel foglalkozó szakembere közölte, aki rögzítette a teljes incidenst.
A kubai radaradatok ezzel nem egyeznek. A másik vadászgép, egy MiG-23, lövést nem adott le.
Az első repülőgépet 9 tengeri mérföldön (17 km), a másodikat pedig 10 tengeri mérföldön (19 km), de még a kubai légtéren kívül lőtték le. Az incidenst követően az ICAO jelentése kimondta, hogy a Kubai Légierő légvédelmi parancsnoka utasítást kapott a behatólók elfogására, és felhatalmazást kapott azok lelővésére, függetlenül attól, hogy beléptek-e a kubai légtérbe vagy sem.
A kubai pilóták ikertestvérek voltak, Teniente Coronel (LTC) Lorenzo Alberto Perez Perez "Guy in Back" és Teniente Coronel (LTC) Francisco Perez Perez. Az Egyesült Államokban mindkettőjük ellen vádat emeltek a támadás miatt.
| A Brothers to the Rescue gépei még északra voltak a 24. szélességi körtől, amikor a kubai légierő elrendelte egy MiG-29 és egy MiG-23 emelését, melyek földi irányítás alatt működtek. A pilóták Cessna 337-esként azonosították a célpontot, és 15:20-kor tűznyitási engedélyt kértek az irányítástól. A "Tűznyitás engedélyezve!" választ kapták. A három Cessna közül kettőt lelőttek. 15: 21 -kor a kubai pilóták a partoktól több mint 16 mérföldre lőtték le az első Cessnát, megölve Carlos Costa amerikai pilótát és Pablo Morales utast, az Egyesült Államok állandó lakosát. Közvetlenül ez után Ruben Martinez Puente tábornok engedélyezte a második repülőgép megsemmisítését is. 15:28 -kor a pilóták lelőtték a második Cessnát, Mario de la Pena pilóta és Armando Alejandre utas meghalt. Mindketten amerikai állampolgárok voltak.
A sikeres találatok után a kubai pilóták ünnepeltek. A "Cojones" kifejezéseket a kubai vadászpilóták többször használták. Rádióadásaikban olyan kijelentések szerepeltek, mint a "Letéptük a golyóikat!" A kubai pilóta arra hivatkozott, hogy a támadott repülőgépek olyanok voltak, amelyek többször és folyamatosan repültek közvetlenül Kuba szigete felett. Részben igaza volt, a Cessna 337 katonai változatát, a Cessna O-2 Skymaster-t az Egyesült Államok fegyveres erői is használták. Kuba azt állította, hogy a gépeket O-2 típusnak hitték. A kubai pilóták a második lelövésnél ezt kiáltották: "A másik is megsemmisült, a másik megsemmisült! Haza vagy halál (patria o muerte), köcsögök! A harmadik alul van, menekül!" A katonai irányítás gratulált a lelövésekhez.
Később Lorenzo Alberto Perez az állami televíziónak (Noticiero Nacional de Television) elmondta, hogy az irányítók utasítására február 24 -én elfogta a repülőgépet, azonosította és figyelmeztette őket, majd közölte az irányítókkal, hogy figyelmen kívül hagyják figyelmeztetéseit. "Megpróbáltuk visszafordítani őket, de továbbra is veszélyesen közeledtek a kubai parthoz, majd megkaptuk a parancsot, hogy fegyveresen akadályozzuk meg az első repülőgép berepülését" - mondta. "Ezt követően ugyanezt a műveletet hajtottuk végre a második géppel, amely szintén nem volt hajlandó irányát megváltoztatni." Állítása szerint ő csak követte az utasításokat, teljesítette a parancsot, és lelőtte a gépeket. Hozzátette: "Nagyon sajnáljuk a négy ember halálát. Valóban a 'cojones' szót használtam, amikor lelőttem a gépet..." - a szó a spanyol szlengben a herékre utal - "... de mindössze a felfokozott idegállapot miatt, és semmiképpen sem sértő szándékkal." |
Az OAS jelentése szerint a kubaiak semmiféle figyelmeztetést nem adtak le, nem elfogni, hanem lelőni akarták őket.
Az esetet a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) is kivizsgálta. Tudták, hogy a kubai hatóságok 1994. májusa óta rendszeresen értesítették az Egyesült Államok hatóságait légterük többszörös megsértéséről. Egy régebbi esetben, 1995. július 13-án Basulto pilóta szórólapokat dobott Havana felett. Az Egyesült Államok hatóságai nyilatkozatot adtak ki a kubai légtérbe való jogosulatlan belépés lehetséges következményeiről, és jogi lépéseket kezdeményeztek Basulto ellen, de repülési engedélyét nem vették el. Miután Basultót figyelmeztették, így válaszolt: "Meg kell érteniük, hogy küldetésem van az életben, figyelmen kívül hagyva az esetleges veszélyeket." Később azt mondta, hogy tevékenységét polgári engedetlenségnek tekinti a kubai rezsim ellen, repüléseivel demonstrálni tudja, hogy az ilyen engedetlenség lehetséges.
A kubai hatóságok szerint majdnem egy hónappal a lelövések előtt, 1996. január 9-én és 13-án két könnyű repülőgép lépett be a kubai légtérbe, és dobott röplapokat, amelyek kubai területre estek. Az egyik repülőgép pilótája szerint január 13-án félmillió szórólapot dobtak, de a 12 mérföldes (19 km) kubai határon kívül. A szél vitte Havanna fölé azokat. Ezt az eseményt Juan Pablo Roque részletezte, az a férfi, aki egy nappal a lelövést megelőzően, február 23-án tért vissza Kubába. Később azzal vádolták, hogy kubai besúgóként segített megszervezni a Cessnák lelövését. Roque szerint Basulto a szórólapokat 16 kilométerről Havannától északra, nem pedig a megadott 12 mérföldről (19 kilométerről) dobta le egy olyan napon, amikor a déli szél Kuba fölé viszi őket. Egy nappal a lelövések után egy kubai televíziós interjúban Roque kijelentette: "Én személy szerint is megsértettem a kubai légteret, konkrétan az utolsó, 1996. január 9-i napon. 8-án kértek fel, hogy vegyek részt ebben az akcióban, amiben több ezer szórólapot kellett kidobni 2900 méter magasságról, 16 kilométerre a kubai partoktól."
Juan Pablo Roque kubai pilótával február 27-én készült interjúban többek közt ez hangzott el:
| Kérdező, Lucia Newman: |
| Sokan azt mondják, hogy a repülőgépek lelövése nem hazafiság volt, hanem hidegvérű gyilkosság. Felelősnek érzi magát a szombaton történtekért? |
| Roque: |
| Ellenkezőleg, a lelkiismeretem tiszta, mert én figyelmeztettem az amerikai kormányt, le fogják lőni őket, de nem hittek nekem. Őrület volt. Mindent megtettem, hogy elkerüljem ezt, de senki nem figyelt rám. |
|
Az Amerikai Nemzetközi Emberi Jogi Bizottság jelentést tett közzé: "Tény, hogy fegyvereket és harci pilótákat használtak fegyvertelen civilek ellen. Ez nemcsak azt mutatja, hogy mennyire aránytalan a reakció, hanem azt is, hogy a berepüléseknek véget akarnak vetni. A MiG-29 pilótái és az irányítótorony közötti rádiókommunikáció azt erősíti meg, hogy a pilóták felsőbb utasításra cselekedtek."
A harmadik Brothers to the Rescue repülőgépet Basultóval a fedélzetén szintén le kellett volna lőni, de elmenekült.
José Basulto Miamiban a BTTR vezetője lett 2010-ben.
Buchner, az USAF ezredesének vallomása viszont megerősítette Kuba azon állítását, miszerint a gépek mindössze 6,4 - 8,0 km -re voltak a kubai parttól. Buchner kijelentése ellentmond a szemtanúk és a felderítők 1996-ban tett vallomásainak és az ellenőrzött radaradat-dokumentációnak is.
Az ICAO jelentése megállapította, hogy a lelőtt repülőgépek közel voltak (egy esetben közvetlenül felette) a Tri-Liner nevű amerikai halászhajóhoz, melynek helyzetét szintén rögzítették, az esemény idején 9 tengeri mérföld (17 km) volt. A közelben volt a Majesty of the Seas tengerjáró hajó is. A jelentése kimondta azt is, hogy a kubai légierő nem tett kísérletet arra, hogy a gépeket a nemzeti légtér határain túlra irányítsa, vagy leszállás végrehajtására utasítsa őket.
Miguel Alfonso Martinez a kubai külügyminisztériumból azt mondta, hogy a két lelőtt repülőgép "nem közönséges, ártatlan polgári repülőgép, mely műszerhiba miatt elhagy egy légifolyosót, és egy másik ország légterébe kerül. Ezek az emberek tudták, mit csinálnak. Egyértelműen a kubai kormány destabilizálását célzó akciót hajtottak végre, és az amerikai hatóságok tudtak szándékaikról."
A Kubával rokonszenvező csoportok - bár tiltakoztak -, de tudomásul vették a kubai reakciót. Az áldozatok családjai összesen 187 millió dolláros kártérítést kaptak.
Amerikai illetékesek elismerték, hogy egy harmadik Brothers gép valóban megsértette a kubai légteret, de biztonságosan visszatért Floridába.
A lelövések előzményei:
| 1994 -ben egy BTTR -járat repült a kubai partok közelében, fedélzetén egy televíziós riporterrel, aki felvette, ahogy a kubai katonai vadászgépek köröznek mellettük-felettük, de nem tettek fegyveres lépéseket. |
| |
| Szintén 1994 -ben egy másik BTTR repülőgép repült a kubai Guantanamo-öböl fölé, és BTTR szórólapokat dobott. Kuba ismét nem lőtt a gépre. |
| |
| 1995 -ben a BTTR bejelentette, hogy polgári engedetlenséget követ el a kubai vizeken. Válaszul az amerikai külügyminisztérium nyilvános figyelmeztetést adott ki, hogy senki ne sértse meg a kubai vizeket és légteret. Ennek ellenére a BTTR hajót küldött a kubai vizekre, illetve egy repülőgépük 13 percig Havanna felett körözött, és Castro-ellenes szórólapokat dobott le. A kubai hadsereg ismét nem támadta meg a BTTR gépet. |
| |
| 1995 -ben, közvetlenül a havannai berepülés után, a kubai kormány panaszt nyújtott be az amerikai FAA -nak, és intézkedéseket kért a kubai szuverenitás megsértésének megakadályozása érdekében. Kuba kijelentette: „Bármely, szuverén vizeinkre erőszakkal behatoló vízi járművet elsüllyezthetünk, és minden, légterünkbe behatoló idegen repülőgépet lelőhetünk.” Válaszul az amerikai külügyminisztérium megismételte figyelmeztetését, miszerint az amerikai gépek ne sértsék meg a kubai légteret, és idézte a kubai nyilatkozatot is. |
| |
| Ennek ellenére 1996 januárjában a BTTR kétszer is repült Kubába, és állítólag nemzetközi vizek felett ledobta a Castro-ellenes szórólapokat. Ezek a szél miatt Havannában landoltak. Kuba ismét arra kérte az Egyesült Államokat, hogy állítsa le ezeket a járatokat. |
| |
| ... majd jött 1996. február 24... |
|
|
