| Iráni F-14 Tomcat szökése... és lelövése |
| Irak-Irán, 1986. szeptember 2. |
| Pilóta: Ahmed Moradi Talebi |
|
| Amint azt Tom Cooper írja a "MiG-23 Flogger a Közel-Keleten" című könyvében, Szaddám Huszein a Perzsa-öböl alsó részén fekvő arab államok diplomatáival folytatott egyik megbeszélésén megjegyezte, hogy több iráni F-14 Tomcat pilóta készül átszökni Irakba. Az iráni hírszerző szolgálatok akkoriban is jelen voltak ezekben az arab államokban, és nem kellett sok idő, hogy Teherán tudomást szerezzen erről a kijelentésről. Irán felkészült tehát arra, hogy szép szóval, vagy erőszakos úton, de megőrizze Tomcat-pilótáit. |
| Ennek az írásnak nagyon is van alapja. Az iraki katonai hírszerzés 1982 óta próbált kapcsolatot teremteni az Iráni Iszlám Köztársaság légierejének pilótáival, és meggyőzni őket a disszidálásról. Ezt a műveletet törökországi kommunikációs vonalakra irányított telefonhívásokkal bonyolították le, melynek során a hívók angolul szólították meg a kiszemelt pilótákat. Az irakiak 1984. augusztus 27-én érték el első sikerüket, amikor Rahman Ghanat Pishnee őrnagy egy F-4E-vel átszökött a TFB.6-tól (Bushehr) az iraki Ali Ibn Abu Talib AB-re. A Phantom II-t alaposan átvizsgálták, de soha nem tesztelték: ezt követően egy hangárban parkolták le, ahol 1991 januárjában amerikai bombák semmisítették meg. |
| Ezen felbátorodva, az iraki katonai hírszerzés tovább próbálkozott, és felvette a kapcsolatot Ahmed Moradi Talebi századossal, aki F-14-es pilóta volt a TFB.8-nál (Esfahan). Talebi neve azért merülhetett fel az iraki elhárításnál, mert testvérét a háború elején igaztalan vádak alapján kivégezték. A telefonos kapcsolatfelvétel eredményt hozott. 1986 tavaszán Moradi engedélyt kért feletteseitől egy külföldi családi nyaraláshoz, és 1986 augusztusában feleségével Németországba utazott. Moradi két hét múlva felesége nélkül tért vissza. Felettesei ezt nem találták gyanúsnak, minden gond nélkül állt vissza szolgálatba a TFB.8-nál. Amit az iráni kémelhárítás nem tudott, hogy szabadsága alatt kontakt jött létre az irakiakkal és a disszidálást 1986. szeptember 03-ra tervezték be. Megbeszélték, hogy a sikeres szökés alapfeltétele a meghatározott útvonal szigorú betartása, melyet meghatározott sebességgel és meghatározott magasságon kellett lerepülnie. |
| Az iráni-iraki háborút igen nehéz időjárási körülmények között vívták. A forró forróság gyakran 48°C felett volt, ezért mindkét fél késő reggeltől késő délutánig korlátozta tevékenységét. Nagyon ritkán repültek 1100 és 1600 között. Az iráni nyersolajat Khark-szigetről szállító tankerek ellen Irak is inkább esténként indított légitámadásokat. |
| IRÁN - 1986 szeptember 02. 1400 |
| Délután minden nap egy pár iráni F-14 indult Eszfahánból, és Bushehr közelében harci légijárőrt (CAP) hajtott végre. 1986. szeptember 2-án a járőrözésre kiválasztott pilóták egyike Talebi volt, és parancsot kapott, hogy biztosítsák a Khark-szigetről nyersolajat szállító olajszállító tartályhajók védelmét is. Miután két Tomcat is műszaki hibás lett felszállás előtt, egy harmadik repülőgéppel kellett repülnie, de azon nem volt függesztve Phoenix rakéta, csak Sparrow és Sidewinder. Moradi részben erre hivatkozva megpróbált kifogásokat találni, és ezt a gépet is leállítatni. A szokásos repülési szabályok szerint, ha három vadászgép nem alkalmas a repülésre, a küldetést megszakítják és törlik. |
| Moradi nem járt sikerrel, a harmadik géppel 1400-kor felszállt és járőrözni kezdett a kijelölt területen. A hátsó ülésben Hassan Najafi kapitány ült (RIO). Egy tankerrel találkozva Moradi feltöltötte üzemanyagtartályait, majd 10 000 méter feletti magasságon nyugat felé fordult - Irak irányába. Moradi néhányszor hívni kezdi a "Mohammed" nevű állomást. Najafi kapitány (RIO) az állomásról kérdezi pilótáját, mivel ez nem szerepelt a listáján. Najafi ekkor arra figyel fel, hogy 10 000 méter felett vannak, jócskán kívül a kijelölt járőrözési területen, mindössze 20 tengeri mérföldre az iraki határtól. Ezalatt Moradi néhány „Mohammed” hívása után „Mohammed One” hívójel jelentkezik, de érthetetlen a válasz. Eközben az iráni irányítás jelezte nekik, hogy változtassanak irányt észak-északkeleti irányba, mert elhagyták a kijelölt járőrözési területet. |
| Moradi disszidálásának levezénylésével megbízott iraki tiszt Ahmad Sadik tábornok volt. Jelen volt az ADOC-n, de nem számított arra, hogy az iráni szeptember 2-án szökik meg, hiszen szeptember 03. volt a meghatározott célnap. Sadik felidézte a délután kibontakozó drámát: |
| „Ebédszünetet tartottam az ADOC-on kívül, amikor egy kollégám felhívott, hogy valami szokatlant észleltek, és azonnal csatlakozzak hozzá. Beléptem a nagyterembe, és megnéztem a középen lévő hatalmas képernyőt. Láttam egy iráni repülőgép nyomát, mely Eszfahán-ból nyugat felé halad, Khoramabadon keresztül közeledik az iraki határhoz, majd délnyugatnak fordult al-Kut felé. A szolgálatban lévő tiszt egy pár MiG-23ML-t riasztott az al-Bakr AB-ről. Rendszerünk pedig kiszámította az elfogási pontot Numanya város közelében, ami már jóval Irak légterén belül van." |
|
 |
| Eközben az iráni irányítás többször utasította Moradit az irányváltásra, sőt, a MiG-23-asok felszállása után figyelmezteték is őket az iraki fenyegetésre, bár ők azt remélték, hogy a 23-asok visszafordulnak, amikor rájönnek, hogy egy Tomcattel állnak szemben. Nem ez történt. Nem sokkal később az al-Bakr-i (Balad) AB 63. század két MiG-23ML-je egy sima jobbkanyarral 15 kilométerrel az F-14A mögé került, körülbelül 5 óra irányban, a jobb oldalon. Ezalatt Irán riasztott egy F-5E Tiger II géppárt Dezfulból és egy F-4E géppárt Hamadanból, de már késő volt. |
| A már lassan pozícióba kerülő és támadásra készülő iraki MiG-23-as pár vezére - egy őrnagy - műszaki hibát jelentve közölte, hogy radarja felmondta a szolgálatot, majd átadta a vezetést kisérőjének. Az F-14-es ekkor csökkenteni kezdte magasságát, és enyhe süllyedésbe ment át. |
| A fiatal hadnagy hamar befogta az F-14-est, és kilőtt egy R-24T-t. A hatalmas fegyver az F-14A alatt robbant fel, a gép kigyulladt, a legénység katapulásra kényszerült. |
| 5 másodperccel később a kisérő ujjong, hogy eltalálta az ellenséges vadászgépet. |
| Tizenöt másodperccel később: |
| "Tudja, milyen típusú gép volt?" |
| "Várjanak, hadd ellenőrizzem." |
|
| A kisérő ekkor feltehetően gyorsított, és elég közel került ahhoz, hogy tizenhét másodperccel később azonosítsa és jelentse a lángoló repülőgép típusát: "Ez egy F-14!" A GRC-től nem érkezik se válasz, se megerősítés. |
| Eközben a két MiG-nek kritikus szintre csökkent az üzemanyaga. Az őrnagy ismét átveszi a vezetést, és bejelenti a bingó üzemanyagot, 140-re fordul, egyenesen egy elhagyott tartalékreptér felé, ahol kisérőjével együtt landol. |
| Az Iráni lehallgatás természetesen figyelte a MiG-ek rádiózását, így hallották, hogy egy MiG rakétakilövést jelent, majd megerősíti a találatot és a legénység katapultálását. |
| Sadik gyanakodni kezdett: |
| "Túl könnyű volt. A MiG-ek gyorsan elkapták a Tomcat-et, majd az utóbbira vonatkozó radarjel el is tűnt. Tudtam, hogy mi fog történni 3-án, és gyanakodni kezdtem, hogy valami baj van. Érdeklődtem a felelős tiszttől, aki leírta az iráni repülőgép repülési útvonalát, majd utasítottam, kérje meg a pilótákat, hogy azonosítsák célpontjukat." |
|
| Sadik tehát megtudta, hogy az F-14-es azt az útvonalat repülte, amiben Moradi-val megállapodott. Azonnal világossá vált zámára, hogy valójában mi is történt. Semmi kétség, elszalasztották a lehetőséget, hogy egy sértetlen F-14A Tomcat kerüljön a kezükbe. |
| "Akkor a légvédelmi helyettes és a főnököm is belépett a terembe. Megparancsolták, hogy vigyek egy Lockheed JetStar könnyű szállítógépet Al Muthanából és repüljek az Al Kut légibázisra, majd egy Mi-8-as helikopterrel Numanyába, szedjem össze a lezuhant iráni legénységet, és vigyem be őket a bagdadi főhadiszállásra" |
|
|
Negyvenöt perccel később már útban voltak az F-14 lezuhanásának helyére. A keresés két óra múlva járt sikerrel, akkor látták meg a lángokat és a roncsokat a becsapódás helyszínén. A Tomcat személyzetét megkeresték, kimentették és alaposan kihallgatták. Moradi még egy repülési kézikönyvet is vitt magával. Ezen kívül az általa még közölt információk szinte mindegyikét ismerték már az irakiak. |
|
| "Könnyű volt megtalálni. A roncsok még mindig égtek, a füst pedig több mint 50 kilométerről is látszott. Helikopterünk egyszer megkerülte a becsapódás helyszínét, majd továbbment Numanya felé. Az önkormányzat épülete melletti leszálláskor civilek nagy tömegét találtuk, akik fogságban tartották a két iránit. A tömeg dühös volt, és Irán-ellenes jelszavakat skandált. Nem értették, mi történik, és azt gondolták, hogy ezek azért jöttek, hogy bombázzák őket. Komolyan aggódtam, hogy megtámadják és széttépik a két iránit. Ennek ellenére jó állapotban voltak, de úgy döntöttem, hogy a lehető leghamarabb kivisszük innen őket. Öt perccel később mindannyian a Mi-8 fedélzetén voltunk, és Al Kut irányába repültünk, majd a JetStarral vissza Bagdadba." |
|
| Ez volt az első alkalom, hogy irakban elfogtak iráni F-14-es legénységet, és először zuhant le egy Tomcat iraki földön. A helikopteren Sadik beszélgetni kezdett az irániakkal: |
| "Beszélgettem velük, miközben megvizsgáltam a felszereléseiket, és megkérdeztem Moradit, hogy miért pénteken disszidált, nem pedig holnap, ahogy megbeszéltük. Azt mondta, pánikban volt, bár próbálta elszabotálni a mai repülést, de nem sikerült, ezért ezt a napot kellett kihasználnia. Najafi ekkor elképedt. Eddig nem tudta, mi történik. Cuccaikat tovább nézegetve kiderült, hogy mindkét ejtőernyőjüket az Egyesült Államokban gyártották, 1986 májusában, akárcsak a gumicsónakjukat." |
|
| Másnap Sadik visszatért a baleset helyszínére, hogy tüzetesebben is átvizsgálja a roncsokat: |
| "Nagy csalódásomra a repülőgép eleje teljesen megsemmisült. A radar vagy a pilótafülke egyetlen darabját sem lehetett megmenteni. Az M61A1 Vulcan gépágyú teljesen tönkrement, csúnyán megcsavarodott és szétégett. A két hajtómű viszonylag komplett volt, de már ismertuk és a hírszerzés számára már értéktelen volt. Végül semmit sem tudtunk meg a roncsokból, kivéve azt, hogy a repülőgépváz egyes részei értelemszerűen amerikai sorozatszámot viseltek, de több más alkatrész eredete nem volt beazonosítható, valószínűleg iránban gyártott pótalkatrészek voltak." |
|
| A repülési kézikönyv, amit Moradi átadott, néhány meglepetéssel szolgált. A könyv eddig az irakiak eőtt ismeretlen volt, ám számos elavult információt tartalmazott. 1976-ban nyomtatták, de az szerepelt benne, hogy az iráni Tomcatek nem kompatibilisak az AIM-7 Sparrow rakétával. Ez az információ 1980-ban még érvényes volt –, de nem 1986-ban. |
| Ezzel véget is ért az iráni Ahmed Moradi Talebi F-14-es pilóta szökési kísérletének története. Az irakiakkal megbeszélt időpontnál egy nappal korábban került sor az akcióra, amire az iraki tiszt nem számíthatott, így a Tomcatre az ügyeletes tiszt joggal riasztotta a két MiG-23ML-t, azok pedig lelőtték a gépet – tévedésből – bár ezt abban a pillanatban még nem tudhatták. |
| Hassan Najafi - a Tomcat radarkezelő tisztje, akinek nagyon sokáig fogalma sem volt arról, hogy mi történik -, minden iraki ajánlatot visszautasított, és hadifogolyként való kezelését kérte. 1990-ben tért vissza Iránba. |
| Najafi az iraki légtér megsértésekor már gyanakodott, de nem volt biztos abban, hogy pilótája mit csinál, többször hívta Moradit a belső rádión, de nem kapoott választ. Egy riportban azt nyilatkozta, hogy volt egy pillanat, amikor azon gondolkodott, hogy kihúzza oldalfegyverét, és lelövi a pilótát. |
| IRÁN - 1986 szeptember 02. 1600 |
| Az iráni TV-ben 16:00-kor Ahmad Moradi Talemi fényképe jelent meg. Bejelentették, hogy meghibásodott a gép vezérlőrendszere (!) és gépét lelőtték Irak felett, Bejelentették, hogy Moradi és Najafi kapitány (RIO) is esküt tett Szaddám ellen, de most hadifogolyok. |
| SVÁJC - 1987. augusztus 10. |
| 1987 januárjában Moradi Irakból Európába utazott. Feleségével és hét illetve nyolc éves gyermekeivel nem sokkal később már Genfben voltak, ahol politikai menedékjogot kértek. Augusztus 10-én hétfőn koraeste sétálni indultak. 21 órakor indultak vissza szállásukra, a genfi Phillippe-Plantamour utca 41. szám alatti Hotel Edelweiss-be. Paquis körzetben két ismeretlen személy megtámadta őket. Az egyik félrelökte a feleségét, a másik pedig várandós felesége szeme láttára ölte meg Moradit, háromszor fejbe és kétszer mellkason lőve. A támadók egy autóval elmenekültek a helyszínről. |
| A tetthelyen a svájci rendőrség hat darab, Nyugat-Németországban gyártott katonai fegyverből származó 7,68-as lövedéket talált, tíz méterrel arrébb meglett a gyilkos fegyver is, egy hangtompítós „Walther PPK”. A rendőrség szemtanúk bevonásával portrét készített az elkövetőkről. A gyilkos körülbelül 30 éves volt, kb. 170 cm magas, közepes testalkatú. Sötét kalapot és napszemüveget viselt. Társa körülbelül 180 cm magas és "nehéz" testalkatú volt, kék pulóvert viselt. Mindkettő arca borotvált volt. A svájci rendőrség aktívan üldözött két férfit „a Perzsa-öböl egyik államából”, de végül nem találták őket. |
| A svájci törvények szerint Ahmed Moradi Talebi meggyilkolásának ügye még mindig nyitott. |
| Egyes források szerint Irak a roncsokat később átadta a Szovjet elhárításnak. |
| Más források szerint Talebi lezuhant F-14-esének roncsai jelenleg is Irakban vannak, a légierő bagdadi főhadiszállása előtti emlékmű alapjához helyezték, egy ismeretlen pilóta szobrával együtt. |
| Más források szerint a roncsokat hosszas egyeztetések után visszaadták Iránnak. |
| Ismét más források szerint az iraki vezetés elhatározta, hogy erősítik kapcsolataikat Washingtonnal, ezért átadták a roncsokat az Egyesült Államok bagdadi nagykövetségének. Egy névtelenül nyilatkozó nyugdíjas Pentagon elemző szerint az amerikaiak arra a következtetésre jutottak, hogy a lezuhant Tomcat az Egyesült Államok haditengerészetének készleteiből származó alkatrészeket tartalmazott (hiszen ott gyártották...), de sok alkatrész már iráni gyártású volt. |
| Tőbb mint valószínű, hogy a roncsok néhány darabja valóban kiállításra került, nagyobb részük pedig visszakerült az amerikaiakhoz. Azt, hogy az oroszokhoz került volna a roncs, többen is tagadják. Nem is lenne logikus, hiszen Irak ekkor kezdett nyugat irányába nyitni, lásd francia haditechnikai beszerzések orosz fegyverek helyett. |
| Iráni F-14 Tomcat az 1980-as években. |
| Tom Cooper könyve: MiG-23 Flogger in the Middle East, 1973 - 2018 |
|
| Szerkesztette: Légibázis Admin 2022 10 07 |
|
