| MiG-29 vs. Tornado GR1 és F-15C |
|
| A Sivatagi Vihar hadművelet ezen eseményei 1991 január 19.-én, Irak légterében történtek. |
| |
| A következő adatokat hivatalos iraki források: Um Al Ma'arik, illetve az Iraki Honvédelmi Minisztérium, az Iraki Légierő, és a Védelmi Parancsnokság közös kiadványa is megerősíti. A RAF adatai megegyeznek az iraki adatokkal. Az USAF viszont egy teljesen más verziót kommunikált. Ebben a cikkben az iraki, és az amerikai változat is közlésre kerül. |
| |
| AMI EGYEZIK: |
| |
A Royal Air Force 15. századának négy Tornado GR.1-ese  közelített az iraki AI-Qadissya légibázishoz. Fegyverzetük a brit betonromboló JP.233 bomba, valamint az AGM-88 HARM anti-radar rakéta volt. Amikor a cél már csak 50 másodpercnyi repülésre volt, egy robbanás vakította el őket, mely szinte elnyelte az elől repülő vezérgépet, a ZA396/GE jelzésű Tornadót, mely a következő pillanatban a földbe csapódott. David Waddington és Robert Stewart repülő-hadnagyok azonnal meghaltak. |
| |
| A váratlan esemény, és a vezér elvesztése sokkolta a többieket, nem tudták honnan, és milyen támadás érte őket, ezért a RAF szaúd-arábiai parancsnoksága visszarendelte a gépeket. A leszállás utáni elemzés és beszámolók alapján két lehetséges válaszra jutottak: egy iraki repülőgép infravörös rakétát indított, vagy egy légvédelmi Roland-2-es áldozata lett a Tornado. |
| Ma már tény, hogy a brit Tornado-t az iraki légierő 9. századának egyik magányos MiG-29-ese lőtte le egy tapasztalt pilótával, Jameel Sayhood századossal a kabinjában. |
| |
| Sayhood százados számára január 19 egy riasztással kezdődött, mert egy csoport ellenséges repülőgép közeledett Al-Waleed (más néven NC) légibázisa felé. Ez a repülőtér a 2. iraki légvédelmi szektor része volt (2. AD SOC), és az ország nyugati területéért felelt. Megközelítés közben az ellenség belépett Bagdad központi védelmi szektorába, az iraki fővárostól északra Taji városánál, ahol az 1. szektor vezetése is volt Al Qadisya bázisán. A bázis parancsnoka, aki MiG-21 és MiG-23 pilóta is volt, úgy látta, hogy három forgatókönyv lehetséges: az ellenség megtámadhatja Al Qadisya-, vagy Al-Qa'im-, vagy Tammuz, más néven AI-Taqadum bázisát. Azt mondta beosztottjainak: "…a folyamatosan befutó adatok alapján kiderítjük az ellenség szándékait." |
| |
| Sayhood százados ekkor kapott egy figyelmeztetést a lehetséges behatolásról, ezért még a riasztás előtt kiment a fedezékben álló míg-29-eséhez. Útközben eszébe jutott a kis dél-iraki falu, ahol apja élt egy tanyán. Gépéhez érkezve érzékelte, hogy a földi személyzet elég feszült. Egy gyors üdvözlés után, ellenőrizte a 29-est, és fegyverzetét. Két R-27R radar-irányítású, és két hőkereső R-60MK rakéta volt függesztve. A százados elszántan bemászott a fülkébe és a nekifogott a repülés előtti ellenőrzésnek. Minden rendszer normális, bevetésre kész állapotban volt. |
| |
| Fél óra telt el, amikor a támadók kelet felé, al-Walid irányába fordultak. A köteléket - annak ellenére, hogy a konfliktus első két napján koalíció repülőgépei komoly károkat okoztak - több iraki radar is folyamatosan követte. Körülbelül 12 óra 20 perckor Seyhood készen állt, hogy felvegye a harcot az alacsony magasságban közeledő célokkal. Tudta, hogy az ellenség az alacsonyan repülő célok felderítésére szolgáló szovjet P-19-es radart már észlelte. Seyhoodnak már volt tapasztalata a kis magasságú elfogások terén, sokat gyakorolták 1990 szeptemberében. Biztos volt benne, hogy ha az ellenséges repülőgépek megtámadják a repülőteret, tudni fogja mit, és hogyan tegyen. |
| |
| Végül 12 óra 26 perckor jött a parancs. Seyhood azonnal felszállt, és éppen kikapcsolta az utánégetőt, mikor kapott egy üzenetet, hogy az ellenség jobbra és alatta van. Seyhood százados nemsokára észre is vette a tőle mintegy 500 méterre, és alacsonyabban repülő brit Tornadokat. A nap épp a zeniten volt, így a jellegzetes gép sziluettje könnyen felismerhetően kirajzolódott a sivatag hátterében. Olyan tiszta volt minden, hogy Jamil látta a brit pilóták sisakját is. Az angolok felé fordult, akiknek láthatóan fogalmuk sem volt jelenlétéről. Seyhood felszállása óta semmilyen manővert nem végeztek, 70 méter magasságban nyugodtan repültek. Hogy észrevétlen maradjon, nem akarta a radart használni, ezért Seyhood az R-60-as infravörös rakétát választotta. A HUD-on villogni kezdett az "ER" felirat, jelezve, hogy a keresés elkezdődött, majd egy éles hang a ZS-5 sisak fejhallgatójában jelezte a befogást. Seyhood megnyomta az indítógombot, és látta amint az R-60MK elszáguld a cél felé. Seyhood a Tornadokat figyelve észlelte, hogy a két angol pilóta az indítást követő tizedmásodpercben a 29-es irányába fordította a fejét. Az angol személyzet és az iraki százados először, és utoljára látta egymást ebben az életben. A következő pillanatban egy fényes villanás a Tornado törzsének hátsó részénél jelezte a telitalálatot, egy másodperccel később pedig a gép a sivatagba csapódva felrobbant. 12 óra 30 perckor Waddington és Stewart meghalt. Ez lett az iraki légierő második megerősített légi győzelme az öböl háborúban. Események nagyon gyorsan követték egymást, Seyhood 12:26-kor kapta a felszállási parancsot, és négy perc múlva egy Tornado megsemmisült. |
| |
| Eddig minden rendben, az angol, és az iraki változat megegyezik. Az ezután következő események viszont máskép szerepelnek az iraki, és másképp az amerikai hivatalos jelentésekben. |
| |
| AZ IRAKI VÁLTOZAT: |
| |
| Seyhood a Tornado lelövése után parancsot kapott, hogy maradjon a légtérben, és figyelmeztették, hogy ellenséges gépek vannak a közelében. Az ellenséges formáció egy F-15C pár volt az 58. taktikai vadászszázadtól (58.TFS/22rd TFW). Az egyikben Caesar Rodriguez, a másikban Craigh H. Underhill századosokkal. Egy pillanattal később Jamil figyelmeztető jelzést vett SPO-15 rendszertől, hogy a gépét befogták és rakétát indítottak rá. Seyhood bal válla fölött átnézve látta, hogy két rakéta közeledik felé. Egy 9 g túlterhelésű fordulóval az AIM-7M Sparrow rakétákkal szembe került. Az első rakétát Underhill indította, az nem találta el. A százados a MiG-et éppen egy másik éles fordulóba rántotta, amikor a második rakéta amit Rodriguez indított, Seyhood gépének elejénél felrobbant. Az egész műszerfal Jamil előtt pirosan villogni kezdett hibákat jelezve. Seyhood repülőgépe szétesett, és katapultálni kellett. Másodperceken belül ejtőernyőn ereszkedett lefelé, és látta, hogy az égő "MiG" kevesebb, mint 2 km-re esett le a Tornado roncsától. |
| |
| Elég kevés ideje volt, nem tudott megfelelően felkészülni a talajfogásra és túl keményen érkezett le. Egy éles fájdalom a jobb lábában arra kényszerítette, hogy ott maradjon. Néhány perc múlva parasztok jelentek meg és besegítették egy autóba, amivel elvitték egy helyi kórházba. Ott kiderült, hogy Seyhood eltörte a lábát. Nem is repülhetett többé. Vezérőrnagyi rangban nyugdíjazta a légierő, a „Bátorság” érdemrendjét adományozták neki, és anyagilag is elismerték. 2002-ben erősítették meg győzelmét a brit Tornado felett. |
| |
| Az Egyesült Államok egy ettől eltérő változatot kommunikált. Azt állítják, hogy január 19-én lelőttek két MiG-29-est. |
| |
| AZ AMERIKAI VÁLTOZAT: |
| |
| Két USAF F-15C üldözőbe vett egy MiG-29-es párt. A 29-esek pozícióját egy őrjáratozó AWACS-tól kapták. Amikor az irakiak észlelték a 15-ösöket, azonnal szembe fordultak velük, és kialakult az első öböl-háború egyik legdrámaibb légiharca. |
| |
| A két 15-ös és a két MiG egyenesen egymás felé száguldott, mindkét formáció megpróbálta a másikat vizuálisan is azonosítani és befogni. Underhill százados az iraki Sayhood százados kísérőjével szemben repült, Sayhood pedig Rodriguez felé. Underhill befogás után kilőtt egy AIM-7-est a kísérőre, és egy frontális találattal megsemmisítette a 29-est, a pilóta azonnal meghalt. |
| |
| Ezzel egyidejűleg Sayhood befogta Rodriguezt, akinek ezért védekeznie kellett. Rodriguez kemény manőverrel kis magasságra süllyedt, hogy megszakítsa a befogást, miközben folyamatosan lötte ki az infravörös csalikat. A 29-es radarja végül elvesztette a 15-öst. Sheywood ekkor észlelte, hogy kísérőjét lelőtték, ezért kivált a harcból és északnak fordult. |
| |
| Rodriguez és Underhill üzemanyaga fogytán volt, így nem tudták üldözni Seyhoodot, és dél felé fordultak, hogy találkozzanak egy KC-135 tankerrel. Az iraki százados ezt észlelte, rájött, hogy a 15-ösöknek kevés az üzemanyaguk, és azonnal döntött. Egy szűk fordulóval irányt váltva az amerikaiakra fordult. A most már magányos 29-es támadására a 15-ösök reagáltak, és ismét szemtől-szembe száguldottak. Underhill radarja fogta be elsőnek a 29-est, de nem nyitott tüzet. Az IFF lekérdező rendszer nem azonosította biztonsággal a 29-est, és nem akart szövetséges repülőgépet lelőni. Eközben Seyhood egy klasszikus manőver következtében az amerikaiak közé került. Underhill a MiG-et befogva tartotta, miközben emelkedni kezdett, Rodriguez ezalatt igyekezett vizuálisan azonosítani a 29-est. |
| |
| Ahogy az iraki elszáguldott az amerikaiak között Rodriguez megerősítette, hogy a nemrég még menekülő 29-es újból támadja őket. Az amerikaiak balra fordultak, hogy ismét egyesüljenek. Az iraki százados a MiG jobb fordulósugarában bízva úgy manőverezett, hogy Rodriguez hátában tüzelési pozícióba kerüljön. Ez sikerült, ám túlságosan közel jutott Rodriguez gépéhez, nem tudott lőni sem rakétával, sem gépágyúval. Mindez nagyon gyorsan történt, a kemény fordulózás közben mindkét gép nagyon alacsonyra került, és a MiG az F-15-ös elé csúszott. Ezt észlelve Sheywood attól tartott, hogy az F-15-ös egy infravörös AIM-9-t ereszt a hátába, ezért egy SPLIT-S manőverbe kezdett. Egy orsóval hátára fordította a gépét, majd egy félhurkot indított, hogy az F-15 alatt, de vele ellenkező irányban jusson ki a bajból. |
| |
| Rodriguez nem követte le az iraki manőverét. Nagyon közel voltak a földhöz, és nem volt biztos benne, hogy nem csapódna a homokba. Óvatossága kifizetődött, mert azt látta, hogy az iraki pilóta katapultál a 29-esből, pillanatokkal a gépének becsapódása előtt. Már a MiG számára is alacsony volt a manőver kezdő magassága, nem jött ki belőle, és a földbe vágódott. Sheywood százados a katapultálást egy lábtöréssel megúszta, a helyi gazdálkodók mentették ki a helyszínről és vitték kórházba. |
| |
|
| |
| Az iraki és az amerikai források is részben Seyhood kórházban tett nyilatkozataira hivatkoznak. Az iraki változat sokkal kevésbé heroikus, mint az amerikai. Az angol Tornado lelövése azért függhet össze a rá következő eseményekkel, mert időben nagyon közel volt az amerikaiak támadásához. Könnyen elképzelhető, hogy a Tornado becsapódása és az amerikai rakéták indítása egy időben történt. Így az angol gép földbe csapódását az amerikaiak akár egy MiG lezuhanásának is vélhették. Az amerikai leírásban szereplő légiharc viszont semmilyen szinten nem szerepel az iraki változatban. Irak aznapra csak egy MiG-29 elvesztését ismeri el. |
| |
| |
|
