| Címkép: A Luftwaffe Arado AR 196 úszótalpas repülőgépe Krétán a Suda-öböl felett, 1942-1943. | Forrás: WW2 Historybook |
|
|
| Az Arado AR 196 egy hajófedélzeti felderítő repülőgép volt, amelyet először 1938-ban mutattak be, és a háború teljes időtartama alatt szolgált. Kiváló kezelhetősége és manőverezhetősége miatt nagyra értékelték a Luftwaffe pilótái. Néhány Arado Ar 196 a szövetségesek zsákmánya lett, és már a második világháború alatt, majd azon túl is használták őket. |
| Az RLM 1936 októberében kiírást tett közzé a hajófedélzeti hidroplánok cseréjére. Egyetlen megkötés a BMW 132-es motor volt, a gyártók egy- illetve iker-úszótalpas konfigurációkkal is jelentkezhettek. Az irányadó változatok a Heinkel, a Dornier, a Gotha, az Arado és a Focke-Wulf gépei voltak. |
| Az Arado gépe egyfedelű volt, az összes többi kétfedeles, ez jobb esélyeket adott az Aradónak. Az RLM négy prototípust rendelt a gyártótól, de mivel alapvetően konzervatív felfogás uralkodott a repülőgép tervezés terén, a minisztérium két FW 62-t is rendelt tartalék lehetőség gyanánt. Azonban gyorsan világossá vált, hogy az Arado sokkal hatékonyabb, mint a Focke-Wulf Fw 62 V-1 és V-2 prototípusa. |
| Az Ar 196-os vegyes, fa-fém építésű volt: a törzs első szekcióját már fémburkolattal látták el, hátul viszont még feszített vásznat használtak. A törzs 11 méters volt. ”V” beállítású szárnyakat kapott, végeit a nagyobb sebesség és kedvezőbb manőverező-képesség érdekében lekerekítették. Maguk a szárnyak alsó bekötésűek voltak - ez, és az egyfedelű kialakítás jelentősen növelte a gép teljesítményét. |
| Az Ar 196-os alapból nem kapott futóművet, két közepes méretű úszótalpat használt, de a V-3, V-4 prototípusokon kipróbálták az egy fő- és két kiegészítő úszótalpat is. Az úszótalpak többlet-légellenállást jelentettek, és rögzítésüket több elemes rendszerrel oldották meg, ezzel a viszont elosztották a gép tömegét, így az nem egyetlen kritikus pontot terhelt. |
 |
1940. augusztus 15. Gerrit Wiegmink kapitány légiharca |
| A brit légicsata során egy magányos német Arado Ar 196 felderítő hidroplán harcolt hat RAF Spitfire ellen. És lelőtt egyet. |
| 1940. augusztus 15-én késő délután Gerrit Wiegmink és megfigyelője, See Dietrich Schlenker hadnagy a Doveri-szoros felett repültek fel a T3+DH jelű Ar 196A-2 repülőgéppel. Schlenker hirtelen tíz Spitfire-t vett észre a tenger felett alacsonyan közeledni. Wiegmink később ezt jelentette: |
| "Nagy sebességgel a tíz Spitfire, ék alakban közeledett, és 1000 m-re tüzet nyitottak ránk. 80 géppuska lövedékei voltak körülöttünk, miközben teljes gázzal a francia tengerpart felé tartottunk. Hirtelen heves ütést éreztem a jobb vállamon. Eltaláltak!" |
|
| A támadó csoport valójában hat Spitfire volt, akik Manstonból szálltak fel, hogy elfogjanak egy „He 115-ös hidroplánt”, amelyet a radar észlelt Dealtól 19 km-re. A RAF azon a napon értesült először arról, hogy az Ar 196 meglepően veszélyes ellenfél lehet, ha egy tehetséges pilóta vezeti, és Wiegmink nyilvánvalóan az volt... |
 |
|
| "Amikor a vadászgépek körülbelül 600 m-re voltak, egyszerűen leborítottam a gépet, és egy meredek fodulóval egyenesen Engländer felé vettem az irányt. Ekkor egy Spit alig három méterrel repült el felettem, ráfordultam és lőni kezdtem. Addig tartottam a célkeresztben, amíg egy hosszú fehér füstcsóva tört ki belőle. A Spit kifordult, és gyorsan veszítve a magasságából, eltűnt az angol partok felé. Nem tudom, sikerült-e lelőnöm. Az ellenséges vadászok újra csoportosultak, és ismét hátulról támadtak meg. A lehető legalacsonyabbra kellett ereszkednem, hogy ne tudjanak alulról támadni. Négy, öt, esetleg hat támadást kaptam. Egy merész fordulóba rántottam az Aradót, és bevágtam az ellenséges alakulat közepébe. Újra és újra. Megfigyelőm meghalt a harmadik támadás során. Egészen addig rendületlenűl viszonozta a tüzet, közölte velem a Spitek távolságát és helyzetét, mivel én magam nem láttam őket. Ezzel lehetővé tette az első ellentámadásaimat. Aztán elhallgatott. Az ellenség taktikát váltott. Néhányan lemaradtak a hátam mögé messzebbre, mindkét oldalamon, így meggátolták, hogy feléjük forduljak. Reménytelen volt. Már cafatokban lógott a szárnyam borításának egy része. A kabintetőt is eltalálták, összetört. A nyakam és a kezem is remegett, megrándult. A csata során két német R-Boote felé igyekeztem, abban a reményben, hogy felveszik a harcot az üldözőimmel. Az Arado motorját is eltalálták, és nagyon szabálytalanul járt. Végül egy hirtelen balkanyarban alulról és tőlem jobbra elkaptam egy Spitfire-t, és belelőttem az összes lőszeremet. Láttam egy villanást, majd egy fekete füstcsóvát, és szemtanúja lettem a Spitfire lezuhanásának. Remek 196-osom 15 percig harcban tartott a fölényben lévő ellenséggel szemben, de most feladta. Szinte egyszerre zuhantam a vízbe a második Spitfire-rel, amelyiket lelőttem. Olyan gyorsan ment minden. Arado egyetlen úszóval érkezett a vízre. Megtapasztaltam a becsapódás fröccsenését, a permet üvöltő örvénylését és hirtelen egy sötétzöld fátylat, ami elnyelt. Az Arado átfordult, és azonnal víz alá került, de néhány másodpercig feltartotta a megmaradt úszó. Ez elég volt ahhoz, hogy kiszabadítsam magam, és már szinte öntudatlanul kitoltam magam a szétlőtt kabintetőn keresztül. Az úszó még mindig a felszínen volt, de amikor bele akartam kapaszkodni, elsüllyedt. Húsz perccel később kimentett az egyik R-Boote. Egy tengerész bekötözte a vállsebemet, és megállapította, hogy a fejem hátsó részén is van egy seb." |
|
|
|
| Schlenker megfigyelő-lövész valószínűleg már halott volt, amikor a gép lezuhant. Wiegmink az első Spitfire-t megrongálta, ám a második angol gép, a Spitfire N3189 pilótája, Frederick Hawley őrmester nem tért vissza aznap. Wiegmink lelőtte. |
|
Arado Ar 196 típusváltozatok |
| Első repülés 1937 májusa. Iker úszótalp. Tökéletes vízi landolási képességet mutatott |
| Első repülés 1937 május vége.. Iker úszótalp. Tökéletes vízi landolási képességet mutatott |
| 1938 novemberében készült el. Gyártás előtti végső prototípus, az "A" változat véglegesítése. |
| A gyártásra került változat. Tíz gép készült 1938 nov. - dec. folyamán, egyetlen MG 15-ös gpu-val a hátsó ülésnél. |
| A vízparttal rendelkező földi támaszpontú csapatoknak készült. |
| 536 repülőgép készült, kettős úszótalp, 1939 késő őszétől szolgált. |
| Két mereven beépített, előretüzelő géppuskával. 1939 júniusától 20 gép készült |
| 1939 novemberében a gyártás átállt a nehezebb A-2 típusra. A gépekre két előretüzelő, 20 mm-es MG-FF gépágyú került a szárnyakra és egy 7,92 mm-es MG 17-es géppuska volt a motorburkolat alatt. A gép nehezebb volt az elődeinél. Felfüggesztési pontokat is kapott két 50 kg-os bomba szállítására. |
| Szerkezeti megerősítéseket kapott. Ebből az altípusból épült a legtöbb. |
| Különleges rádió-berendezést kapott, az A-2-t váltotta 1940 decemberében. |
| Az utolsó verzió. Új rádiók, pilótafülke műszerek. A hátsó géppuskát a továbbfejlesztett MG 81Z-re cserélték (A Z az ikerkivitelre utal). A típusokból összesen 541 készült, 1944 augusztusának végéig. |
|
A flotta szeme (Kriegsmarine) |
| A történelem egyik legjobb haditengerészeti felderítőjének tartják. |
| Az Ar 196-ost a pilóták is kedvelték, mivel elődeinél gyorsabb volt, és irányíthatósága egyaránt kiválónak számított a vízen és a levegőben is. Szinte minden hadszíntéren megjelent, ahol a német hadihajókat bevetették. A legnagyobb német hadihajó, a Bismarck például 4 db Ar 196-ost hordozott, a kisebb hajók csak 3 gépet vittek. |
| Az Ar 196-osokat még a német flotta megsemmisülése után is használták. A semleges kikötőkben rekedt hajók is indították gépeiket. Ekkor már főként tengeralattjárókat kutattak fel, illetve partvédelmi küldetéseket teljesítettek. |
| A németeken kívül több légierő is alkalmazta: Bulgária, Finnország, Norvégia, Románia. |
 |
|
| ARADO 196 |
|
 |
|
| ARADO 196 |
|
 |
|
| ARADO 196 |
|
 |
|
| ARADO 196 |
|
|
|
| ARADO AR 196 SZÁRAZFÖLDI BÁZIS PARTJÁN KIKÖTVE |
|
|
