| Címkép: Luke Graves | Forrás: TAGC |
|
|
| Viharban a 'Madarak feje' felett |
| 1969, Thaiföld - Észak-Vietnam |
| és három F-4 Phantom története |
| Thaiföldön egy sötét és viharos éjszakán Ubon légibázison három F-4 Phantomból álló raj várta, hogy felszálljon egy Észak-Vietnam feletti küldetésre. Hívójelük „Killer” volt. |
| A parancsnok Luke Graves százados volt, aki 1968 és 1969 között 177 harci bevetést repült Észak-Vietnamban és Észak-Laoszban. F-4D-vel repült a 8. taktikai vadászezred Wolfpack századában. Az időjárás „delta sierra” volt, heves zivatarokkal. „Soha nem felejtem el, hogy a víz bokáig ért, miközben átvettem a repülőgépemet” – mondta Graves. A küldetést délutánra tervezték, de a TOT az időjárás miatt folyamatosan csúszott. Végül 23:00-kor szálltak fel. Nappali repülés helyett éjszakai műszak lett, tele zivatarokkal. |
| „Soha nem felejtem el, hogy a víz bokáig ért, miközben átvettem a repülőgépemet” |
|
| Azt a feladatot kapták, hogy iktassanak ki egy légvédelmi állást a „Madarak feje” nevű területen, Észak-Vietnam és Laosz határának közelében. A küldetést délutánra tervezték, de a TOT az időjárás miatt folyamatosan csúszott. Végül 23:00-kor szálltak fel. Nappali repülés helyett éjszakai műszak lett, tele zivatarokkal. |
| "A terv az volt, hogy a cél felé repülünk, egy fennt kőröző tankert elérve üzemanyagot vételezünk, majd megtámadjuk a célpontot." |
|
| Felszállás után szinte azonnal egy hatalmas zivatarzónába ütköztek. Graves ekkor 3 mérföldes távközt rendelt el, a gépek pedig vizuális kapcsolat nélkül, csak a radarjelek alapján követték vezérüket. Miután végre átjutottak a viharos területen, Graves a földi irányítást hívta, hogy egyeztessen a tanker pozícióját illetően. Az irányító közölte velük, hogy bár három tanker is ott van a környéken, a 'Cherry Anchor', 'Peach' és 'Lemon', de az időjárás miatt egy viszonylag kis területre kellett visszarendelni őket, majd megadta a pozíciót. |
| A "Killer" gépek ekkor a zivatarfelhők fölé emelkedtek. A tankerek csatornájára kapcsolva azt hallották, hogy mindhárom "itató" pilótája egy a kis területen manőverezik, és azon vitatkoznak, hogy kinek milyen magasságban kell lennie. Mivel több más repülőgépnek is tankolnia kellett, valahogy meg kellett oldani a helyzetet. Graves százados "Killer" csoportja végül a 'Cherry Anchor' tankert kapta. Percek múlva megtalálták a gépet, és a három F4-es éppen besorolt a tanker fara mögé, amikor hirtelen egy erős viharzónába kerültek. Graves már csatlakozási pozícióban volt, de az érintkezés előtti pillanatban rájuk tört a vihar. Mivel Graves közel volt a tankerhez, a kisérői pedig kétoldalt repültek, csak egy lehetősége maradt. Egy ‘lost wingman’ manőverrel azonnal levált a tankerről, közben rádiózott kisérőinek, hogy balra és jobbra forduljanak ki, de addigra egy orsóval már a tanker alá gördült - fejjel lefelé, a hasát mutatva a tankernek. |
 |
| "Fejjel lefelé repülni egy tanker alatt, viharban, félig tele üzemanyaggal, ráadásul bombákkal terhelve, hát az egy komoly thriller volt..." |
|
| Senki sem ütközött össze, és sikerült újra zárkózniuk, majd végül feltankolni. Aztán elindultak a cél felé, melyet „természetesen” szintén zivatarok vettek körül. Végül a felhőkben találtak egy lyukat, és rázuhantak a célra. A sűrű villámlások miatt a légvédelem nem vette észre őket időben, de aztán rákezdtek. |
| „Olyan érzés volt, mintha egy vulkánba merülnénk, és eszembe jutott Edgar Allen Poe Descent into the Maelstrom* című novellája." |
|
| Szerencsére senkit sem találtak el, ám a körülöttük lévő sűrű zivatarok miatt nem nagyon volt hova menni, így Graves egy hirtelen döntést hozva, földközelben vitte ki a célzónából a rajt, ahelyett, hogy emelkedve távoztak volna. A vidék tele van hegyekkel és karsztokkal, ezért egy éjszakai alacsonyrepülés rossz látási voszonyok között... igen veszélyes errefelé. |
| „Vizuálisan tájékozódtam a villámcsapások alatt, mert jöttek azok igen sűrűn, csattanás, csattanás..., és látttam, hol vagyok, merre megyek. Nem kis szerencsével, de elkerültük a karsztgerincet." |
|
| Végül találtak a felhők között egy tiszta foltot, és bizonságos utazómagasságra emelkedtek. |
| Ez volt az a pont, amikor a három Phantom legénysége végre ellazulhatott, ám talán épp ezért, de ekkor megrázóan tört rájuk az érzés, hogy micsoda egy őrült küldetés volt ez. Amikor bejelentkeztek Wolfpackhoz, azt mondták nekik, hogy Ubon az időjárás miatt egyelőre nem fogad, és azt az utasítást kapták, hogy repüljenek vissza a tankerhez, tankoljanak, és várják meg a további utasításokat. Graves, akiben az adrenalin még rendesen dolgozott, gondolatban beintett az irányításnak. Ugyanazon a zivatarsávon keresztül ő ugyan nem vág át a tankerhez, ha nem muszály, ezért megkérte hátul ülő radartisztjét, hogy adjon irányt Udornba (Ubon helyett), mert az a bázis még nyitva volt. |
| „Arra gondoltam, hogy ezen az éjszakán elég bátrak voltunk mindannyian, ezért inkább Udornba viszem őket, és fizetek mindekniek egy jó erős italt, mert igencsak kiérdemeltük." |
|
| Luke Graves gépe mellett egy bevetés után, thaiföldi díszekkel. Érdemes rápillantani jobb combjánál a fegyvertokban pihenő coltra. |
| * EDGAR ALLAN POE: Descent into the Maelstrom = Maelstrom Poklában |
| A The Aviation Geek Club cikkének fordítása. |
|
|
