Címkép: Avro Anson | Forrás: Wikipedia |
|
|
A leghosszabb ideig gyártott brit repülőgép az Avro Anson volt. 1934 és 1952 között 8138 db (más források szerint 11020) készült, több, mint 20 országban repülték. 1933-ban az Imperial Airways új típust rendelt. 4 utast 676 km-re kellett szállítania 209km/h sebességgel. Roy Chadwick csapata megtervezte az Avro 652-est. Minimális sebessége 97km/h volt és egy motorral tartotta a 610 méter magasságot. |
Modern vonalak, alsószárnyas vegyes fa/fém konstrukció, behúzható futómű, részben vászonborítás, két Armstrong Siddeley Cheetah-V csillagmotor. Üres tömege 3470 kg volt. Az első gép 1935 januárjában szállt fel. A típusbizonyítványt márciusban kapták. Két gép 1938-ig repült az Imperial Airways-nél, majd átadták őket az Air Service Training számára, navigációs képzésre. 1934-ben a légierő kétmotoros gépeket akart partvédelmi feladatokra, felderítésre. Az Avro egy hónap alatt módosította a 652-est, a Type 652A-ra. Fél évük volt, hogy elkészítsék. |
A Type 652A egy Armstrong Whitworth felső lövésztornyot kapott egy Lewis géppuskával. Első repülés 1935 március 24-én volt, ezután módosítottak a farokrészen és a magassági kormányon. Gosportban tesztelték. Az Avro 652A Anson 1936 március 6-án állt szolgálatba a manstoni 48. RAF századnál. 1942-ig frontszolgálatban volt 21 egységnél. |
Az Anson Mk.I. a törzs alatt két 100 fontos, a szárnyak alatt 8 db 20 fontos bombát vihetett. Egy mereven beépített Vickers géppuskát kapott a törzs bal oldalán. A lövésztoronyban egy Lewis géppuska volt. Az 500. század Detlingben két 7,62 mm Vickers "G" géppuskát szerelt a kabin két oldalára. Később egy 20 mm-es ágyút raktak a kabinba, ami a padlón vágott lyukon tüzelt lefelé. Ez hatékony volt az U-bootok ellen. |
A század egyik gépét egyszer három Bf-109 támadta meg. Az Anson személyzete kettőt lőtt le, egyet a toronylövész, a másikat a pilóta a mereven beépített géppuskával. |
A háború kitöréséig ezer gép készült. Sok kiképző változat volt, navigátorok, lövészek, megfigyelők, pilóták részére. 1938-ban az Anson lett az egyik alapvető kiképzőgép. A sárkányok Nagy Britanniában készültek. Kanadai változat Mk.III és Mk.IV néven ismert. Sok MkIII-ast hidraulikus fékszárnyakkal és futóművekkel szereltek. Az angol Ansonokon kézzel működtetett futómű volt, 140-szer kellett átfordítani a kart, mire rögzített helyzetbe került. A korai gépeket gyakran kiengedett futóval repülték. |
223 példány után az egész gyártást kanadába tették. Az első kanadai változat az Anson Mk.II volt, Jacobs motorokkal, bombacélzó nélkül, fedett rétegeltlemez borítású orral és hidraulikus rendszerekkel. A rétegeltlemez borítást később az egész törzsön használták, az "üvegház" kabint felváltották kerek ablakokkal. Az ilyen MK.V változatból 1050 db készült. |
Európában is készültek változatok. Az Mk.X megerősített padlóval teherszállító lett. A motorburkolatot a minden hengernél "púpos" helyett egyszerűbb sima váltotta fel. Az ingázó pilóták hazaszállítására is használták. A MK.XI és Mk.XII magasabb kabinjai jobbak voltak utasszállításra. A törzs két oldalán három, nagy, négyszögletes ablak volt. Beépítették a hidraulikus rendszert is. Később az Mk.XII-esek teljesen fém szárnyat kaptak. Mindkét változatból készült sebesültszállító is. Újraindult a civil légiközlekedés. Az Avro módosított egy Mk.XI-est, öt kerek ablakkal a törzs oldalain. A Railway Air Services belső útvonalakon használta, ami a RAF-nál is repült Anson C.19 jelzéssel. 264 gépet készítettek 1945 és 1947 között. Ebből 20-at Mk.XII-esre alakítottak, fém szárnyakkal. |
Rendészeti változat is készült az afgán légierő számára (Mk.18), ők 1972-ig repülték. Ebből rendelt India is a közforgalmi pilóták képzéséhez. A fémszárnyú (Series2) Anson 19-ből fejlesztették az Anson T.20-ast, amit Dél-Rodézia kapott kiképző célokra. Ezt üvegorral és 16 bombafüggesztővel látták el. Az új T.21-est 1952-ig gyártották, volt navigációs és rádiós oktató változat is, a T.22-es. RAF szolgálatban álló utolsó hat Anson Bovingtonban repült, 1968-ban. Civil kézben mai napig látni repülőképes példányokat. |
|
JELLEGRAJZOK |
|
|
|
|
Anson 652 MK.I., Ivato 1947 |
|
|
|
|
|