Légibázis

Henschel HS-129

Címkép: Egy zsákmányolt Henschel Hs 129B az USAAF FE (Foreign Evaluation, FE-4600) jelzést viseli az Indiana állambeli Freeman Fielden (USA). | Forrás: Wikipedia

Henschel HS-129

Henschel

Henschel Hs 129. Első repülése 1939 májusában volt. Alcsonytámadó repülőgép. 1942-ben indult a sorozatgyártása. Leginkább a keleti fronton vetették be, de szolgált Észak-Afrikában is. Erős páncélzatú, sokféle fegyverzettel felszerelhető és felderítőként is alkalmazható. B-3 változatot "repülő konzervnyitónak" nevezték. Sebessége. 400km/h, hatótáv 880km, fegyverzet 2x20mm, 2x7,92mm, + 4x7,92mm vagy 1x30mm vagy 75mm-es ágyú vagy 450kg bomba. Hs-129-es teljes orr része páncélozott volt a pilótafülke végéig. Ez a megoldás hatékony védelmet nyújtott a kabinban ülő pilóta számára egészen a kabintetőig, ugyanis az oldalsó üvegfelületek már nem adtak védelmet. A lövésállóság javítása érdekében a törzs oldalfalait szögben döntötték, így az alulról érkező lövedékek lepattantak a törzsről. Így a háromszög keresztmetszet miatt a törzs felfelé szűkült, ami jelentősen csökkentette a kabin méreteit. A pilóta vállmagasságban alig volt mozgástér. A műszerfal gyakorlatilag nem volt látható, és a célzókészüléket a kabintető homloküvege elé, kívülre kellett helyezni.

A Hs-129V-1, V-2 és V-3 prototípusok 1939 elején repülték le tesztjeiket. A tesztpilóták szerint a gép alulmotorizált volt, az Argus-410 motor gyenge volt. A botkormány túl rövid volt, komoly fizikai erőt igényelt a gép vezetése. A kormányszervek a sebesség növekedésével szinte használhatatlanok lettek. Az egyik tesztgép a földbe csapódott, mert a nagy kormányerők miatt a pilóta képtelen volt kivenni a gépet a zuhanásból.

Henschel Hs-129B-0

A Hs-129B új motort kapott. A kabintetőt megváltoztatták, javult a kilátás, és elektromos trimmelést alkalmazva csökkentették a kormányerőt. Az első tíz Hs-129B-0 1941 decemberében készült el a schönefeldi üzemben, majd 1942 első negyedévében még 12 gép követte. A módosított nullszéria darabjait gyorsan követte az első három szériagép.

Henschel Hs-129B-1

A Hs-129B-1-es a karburátor légszívócsonkjának és a rádióberendezések elhelyezésében különbözött a B-0-ás szériától. Áprilisban 31 gépet adtak át. Ezekből megalakították az 1. támogató ezredet, és 1942 május 10-én a keleti frontra mentek. Még gépek érkezése előtt fény derült a Gnome-Rhone motorok alacsony megbízhatóságára, így a megérkezés után az egység harckészsége majdnem a nullára csökkent. Ez a motorok por- és szennyeződés-érzékenységének volt betudható. A következő támogató század öt hónap múlva kapta meg Hs-129B-1 gépeket. A hamadik Hs-129-es századot 1942 szeptemberében alapították, és november 10-én az észak-afrikai hadszíntérre irányították. Már az út során elvesztettek négy gépet, de a maradék nyolcból is csak négy maradt bevethető. Harci bevetések után további két gép veszett el motorhiba miatt. A megmaradt gépeket nem tudták ellátni megfelelő levegőszűrővel, ezért átrepülték őket Tripoliba, ahol az angol csapatok megérkezése előtt megsemmisítették azokat.

Henschel Hs-129B-1 fegyverzet

A repülőgépre négy ponton lehetett fegyverzetet függeszteni, mely széles tartományban volt variálható. A Revi-C 12/C típusú célzókészüléket a törzs orr-részen, a homloküveg előtt rögzítették. A célzókészülék a bombavetést és a csöves fegyvereket is támogatta. A tartókon páronként 50 kg-os bombákat lehetett függeszteni, vagy két konténert, bennük 24 darab 2 kg-os bombákkal. A bomba-függesztményeken kívül a gép alkalmas volt fotófelderítésre is Rb 24 kamerával.

Az MK-101-es gépágyúval szemben elvárás volt, hogy átlője az ellenséges páncélosok páncélzatát, és hatásos legyen a bunkerek és egyéb építmények támadásakor. Nos, a lövedék nem hatolt át a T 34-es tank 45 mm-es, a KB-1-es tank 75 mm-es páncélján, így a Pz. Jag/JG.51. század a tankok ellen SD-4-es típusú 4kg-os bombákat használt elég magas hatékonysággal.

A gyár elleni légitámadások és az alacsony termelékenység miatt új támogató századok felállítására 1943. októberéig nem volt lehetőség. Ekkor a Harcászati Légierőt átszervezték, mind az öt Hs-129-es századot egy új – IV (Panzer)/SG.9 – harcászati csoportba szervezték. Tíz nappal később egy alegységet visszavontak Udetfeldre, és az új gépeket tesztelő parancsnokság Ekdo. 26 alárendeltségébe osszák be. Az lett a feladatuk, hogy az újonnan kifejlesztett fegyverek tesztelését végezzék, és új harceljárásokat dolgozzanak ki.

Henschel Hs-129B-2 (Hs-129B-2/Wa)

A tapasztalatok alapján továbbfejlesztett gép 1943-ban jelent meg a csapatoknál Hs-129B-2-es típusjelzéssel, kezdetben ugyanazzal a fegyverzettel, mint elődje. Később a Hs-129B-2/Wa repülőgépet a kisebb súlyú, nagyobb tűzgyorsaságú Mk-103-as gépágyúval látták el. Később néhány gépet 37 mm-es űrméretű BK-3.7-es típusú gépágyúval szereltek fel. Ez a masszív fegyver úgy volt elhelyezhető, ha a két MG-17-es géppuskát eltávolították. Ide kerültek a lőszerrakaszok. A gép ezekkel a fegyverekkel hatékonyabb lett.

A Hs-129B-2 harcászati hatékonyságát Wfr.Gr.21 210 mm-es gránát, Wfr.Gr.28 280 mm-es gránát, Panzerblitz-1 70 mm-es rakéta, Panzerblitz-2 55 mm-es rakéta vagy Héra 300 l-es konténer gyújtókeverékes változatával növelték..

Minden korábbi tankelhárító fegyvernél erősebbnek bizonyult a „Förstersonde” SG.113A, amelyet az Ekdo.26 fejlesztett ki Ez egy függőleges konténer volt hat lefelé irányított vetőcsővel, bennük 75 mm-es lövedékkel. A vetőcsövekkel közös rendszert alkotott egy mágneses érzékelő és a tűzvezető-rendszer. A repülőgép orrában volt az érzékelő, mely automatikusan érzékelte a mágneses tér megváltozását, ha a repülőgép egy tank fölött elrepült. Az elektromos vezérlőegység ezt az információt használta a lövedék kilövésére. A teszteken működési megbízhatóság nem volt kielégítő ezért a kísérleteket leállították.

A 8./Sch. G.2 századot Tuniszba rendelték. A századot májusban Szardínia szigetére küldték, ott júliusig maradt, majd a keleti frontra irányították, ahol csatlakozott a 8./Sch. G.1, a 4./Sch. G.2, valamint a speciális tankelhárító Pz.Jag./JG.51. századokhoz. Itt települt a 4./Sch. G.1. század is. Az öt Hs-129-es repülőszázadot a „harckocsivadász” parancsnokság alárendeltségébe osztották be. Közülük négy század részt vett 1943 július elején kurszki „Citadella” hadműveletben, valamint a Mikojánovkinál végrehajtott támadásban. 1943. július 8-án a Vörös Hadsereg Belgorodnál felvonuló harckocsi brigádját négy Hs-129B század támadta szabályos rendben. Míg az egyik támadást intézett a harckocsik ellen, addig a második úton volt a repülőtér felé, a harmadikat egy ismételt bevetésre készítették fel, a negyedik pedig úton volt a harcterületre. A Henschelek szinte a teljes harckocsiegységet megsemmisítették, a tankok nagy részét kilőtték.

1943 végén átszervezték a Harcászati légierőt. Mind az öt Hs 129-es repülőszázadnak megváltozott a lajstromjele:

4./Sch.G.1-ről 10.(Pz)/SG.9 –re

8./Sch.G.1-ről 11.(Pz)/SG.9 –re

4./Sch.G.2-ről 12.(Pz)/SG.9 –re

8./Sch.G.2-ről 13.(Pz)/SG.9 –re

PZ.Jag./JG.51-ről 14.(Pz)/SG.9 –re

Később a 11.(Pz)/SG.9 századot kivonták a fenti csoportból, és a továbbiakban Németországban, mint kísérleti század tevékenykedett tovább, míg a maradék négy század együtt a Román Légierő három Hs-129B századával a keleti front azon szektoraiban harcolt, ahol nagy volt a szovjet tankok koncentrációja.

Henschel Hs-129B-3

A T 34-es tankok ellen a szárazföldi harcban bevált 75 mm-es PAK 40-es gépágyút szerelték a törzs alá konténerezve. Egy ilyen nagyméretű löveghez meg kellett erősíteni a repülőgép szerkezetét. Egy nagy hidraulikus csillapító egység a lövés során hátrafelé ható erőket elnyelte, és egy automata töltő-ürítő rendszer is kellett a 12 darab 11,8 kg-os lőszerhez. Olyan repülőgép született, mely a világ bármely harckocsiját képes volt megsemmisíteni, de a nagy tömeg miatt a Hs-129B-3-as repülési tulajdonságai romlottak. A fegyver tűzgyorsasága 40 lövés volt percenként, a rárepülés során 500 m-es távolságból négy lövést tett lehetővé. A típusból mindössze 25 darabot építettek Schönefelden, melyek 1944. június elején jelentek meg a harctereken.

1944 telén a 10. és 14.(Pz)/SG.9 század Hs 129B-3/Wa gépeire felszerelték a BK-7.5-ös gépágyút és bár a Henschel képes volt kilőni még az ISz tankot is, a repülőgép túlsúlyos volt és nagyon sebezhető. A rendelkezésre álló szűkös üzemanyagkészlet miatt ezek a századok támadásaikat szinte kizárólag csak a német védelmi vonalakat áttörő szovjet tankok ellen indították. 1945 elejére már csak a 10. és 14. század létezett, és ahogy a veszteségek nőttek, utánpótlás hiányában a Hs 129-es „repülő tankok” rövidesen eltűntek az égről. A típusból összesen 879 darabot építettek.