Shackleton  
 
Címkép: AVRO Shackleton Forrás: BAE Systems
AVRO Shackleton
 
A.V. Roe
 

Az Avro Shackleton nagy hatótávolságú parti járőrgép volt, tengeralattjáró elhárító szerepkörben, melyet később korai figyelmeztető (AEW) platformjaként alakítottak át. Nevét Sir Ernest Shackleton sarki felfedező után kapta.

A terveket 45-ben kezdték el készíteni, de szolgálatba már csak a háború után lépett. A 'VW126' oldalszámú gép első repülése 1951-ben volt, J.H. 'Jimmy' Orrell tesztpilótával.

A GR1 prototípust Marine Reconnaissance MR.1-nek nevezték el. A sorozatgyártott példányokon fegyvertornyokat alkalmaztak, illetve képessé tették a gépet légi utántöltésre. Kereső radart, valamint két orrban lévő 20 mm-es ágyút kapott. További két ágyút helyeztek el a középső felső, és a hátsó toronyba, valamint két 0,5 hüvelykes géppuskát a farokba. Hajtóművek: egy pár Griffon 57A motor a belső, és egy pár Griffon 57 motor a külső pontokon. A repülőgép folyamatos fejlesztés alatt állt. 3000 tengeri mérföldre növelték a járőrözési távolságot, és nagy mennyiségű, újonnan kifejlesztett elektronikus megfigyelő rendszereket is kapott.

A "WB833" MR.2 először 1952. június 17-én repült, és számos, eredetileg még az MR.1-re tervezett fejlesztést kapott meg, például egy ésszerűbb kialakítású orrot és továbbfejlesztett radarberendezést, illetve egy behúzható radarkupolát építettek be a törzs alá, a bomba-tér végénél. Az orr és a farok fegyverzetét kivették, bár a középső felső tornyot eredetileg megtartották, végül azokat is kiszerelték. Két behúzható farokkerék váltotta fel az eredetileg egykerekű, rögzített egységet. 59 darab MR.2 került megrendelésre, kiegészítve 10 repülőgéppel még az MR.1 gyártásból, melyeket már MR.2-ként fejeztek be.

A típus utolsó változata az Avro 716 Shackleton MR.3 volt, melynek első példánya, a WR970-es, 1955. szeptember 2-án repült. A gépen a legénység visszajelzéseire reagálva, tricikli futóműrendszert vezettek be ikerkerekekkel, és növelték az üzemanyagkapacitást. Új szárnyakat kapott, melyek több függesztmény hordozására voltak képesek. A pilótafülke és a személyzet szekcióit jobb hangszigeteléssel látták el, a 15 órás járőrözésre szánt repülőgépeket pedig pihenővel és hálóval szerelték fel. Az orr visszakapta a 20 mm-es ágyúkat, a szárnyakra pedig rakéta-, és szondapilonokat szereltek.

1953-ban nyolc Shackleton MR.3-at vásárolt a dél-afrikai légierő a Jóreménység-fok körüli tengeri sávban rendszeresen megjelenő szovjet hajók megfigyelésére. A dél-afrikai gépek számos kutatási és mentési missziót is végrehajtottak.

Az MR.3 típusból 34 repülőgép készült a RAF számára, 8 pedig SAAF részére. Számos MR.1 és MR.1A repülőgépet rádió- és navigációs oktatógépnek alakítottak át, Shackleton T. Mk.4 jelöléssel. A Shackleton képességeit az 1960-as SBAC kiállításon demonstrálták Farnborough-ban, úgy, hogy a show minden napjának reggelén egy gép felszállt és másnap tért vissza.

Az Anson és a Vulcan típusokhoz hasonlóan a Shackletonnak is rendkívül hosszú élettartama volt. Az utolsó repülőgépet 1991-ben vonták ki, negyvenkét évvel a prototípus első repülése után, bár az MR.3 szignifikánsan megnövekedett bruttó tömeggel dolgozott és ezért ez a típus rövidebb élettartammal rendelkezett, mint elődei. Amikor hiány merült fel az Egyesült Királyság légi korai figyelmeztetési képességében (a Nimrod AEW problémái és az elkerülhetetlen késés miatt, még a Boeing E-3 Sentry bevezetése előtt), a Shackleton MR.2 képességei ismét fontosnak bizonyultak. Tizenkét Shackleton AEW.2 átalakítására került sor Woodfordban és Bitteswellben.A feleslegessé vált Fairey Gannet AEW3 repülőgép AN / APS-20 kereső radarjait kapták meg, a törzs első része alá szerelve. Érdekes, hogy ezeken a gépeken nem módosították a már elavult hátsókerék-konfigurációt.

Összesen 181 Shackleton repülőgépet építettek három prototípussal együtt. Hetvenhét MR.1 / 1A, ötvenkilenc MR.2, harmincnégy MR.3 és nyolc további MR.3 repülőgép Dél-Afrika számára.

Többek közt szolgált a 206. egységnél, Royal Air Force, Kinloss, Skócia, illetve a 42. egységnél, Royal Air Force, St. Mawgan, Cornwall.

Forrás: BAE Systems

 
Shackleton
Egyesület
 
Avro 696 Shackleton prototípusok: Type 696: VW126 1949 szeptember
  VW135 1950 március (ekkor még nem repültek)
   
Avro 696 Shackleton változatok: Avro 696 Shackleton MR.1 1951
  Avro 696 Shackleton MR.2 1952
  Avro 716 Shackleton MR.3 1955-től
  Avro Shackleton MR TMk.4 oktató
 
Forrás: BAE Systems

 
    MR Mk.1 és Mk.2 MR.2 és MR.3 WR882 AEW.Mk.2 1963 XF707 C/206 Mk.3 XF707
 
      P-1721   P-1722   MK.3 PH3
 
    P-1721   H - 8103M P-1721 P-1721 P-1722 Pelican
        Paphosi repülőtér, Ciprus      
 
 
    P-1721          
 
Megtekinthető példányok:
Shackleton MR.2 (WL795) Cornwall Repülési Központ. Newquay, Cornwall www.cornwallaviationhc.co.uk
Shackleton MR.2 (WR963 / G-SKTN) Shackleton Preservation Trust, Coventry repülőtér www.avroshackleton.co.uk
Shackleton MR.3 (WR974) Bruntingthorpe repülőtér, Leicestershire www.bruntingthorpe.com/aviation
Shackleton MR.3 (WR977) Newarki Légmúzeum, Anglia www.newarkairmuseum.org
Shackleton MR.3 (WR982) Gatwick Repülési Múzeum, Anglia www.gatwick-aviation-museum.co.uk
Shackleton MR.3 (XF708) Imperial War Museum, Duxford, Anglia www.iwm.org.uk/visits/iwm-duxford
Shackleton MR.3 (SAAF1721) SAAF Múzeum, Swartkop www.saafmuseum.org.za
Shackleton MR.3 (SAAF1722) SAAF Múzeum az AFB Ysterplaat-ban
Shackleton MR.3 (SAAF1723) Vic Viking Garázs, Meredale, Johannesburg
Shackleton MR.2 (WL790 / N790WL) Pima Légi- és Űrmúzeum, Tucson, Arizona, USA www.pimaair.org
Shackleton AEW2 (WR960) Tudományos és Iparmúzeum , Manchester, Anglia www.msimanchester.org.uk
Shackleton AEW2 (WL747 és WL757) A kifutópálya elhagyott vége a paphosi repülőtéren, Ciprus
Forrás: BAE Systems

Válassz repülőgépet a felső listából.

 
© Légibázis 3NR Since 1998