| Az L–159-es az L–39 Albatros alapjain továbbfejlesztett, az elődtípus teljesítményét és alkalmazási lehetőségeit messze túlszárnyaló modell. Fedélzeti elektronikája szinte teljesen azonos fejlettségi szintet mutat a negyedik generációs vadászgépekkel. A típus többek között rendelkezik a Flight Visions FV–3000 típusú széles látószögű HUD-rendszerrel, amelyik a pilóta látómezejében jeleníti meg az összes lényeges adatot. A kabinbelső HOTAS-rendszerű (Hands On Throttle And Stick, magyarul „kezek a boton és a gázkaron”), segítve a harc közbeni könnyű kezelhetőséget. A típus műszerfalán 2 db színes, többfunkciós folyadékkristályos kijelző (MFD) kapott helyet, valamint néhány másodlagos elektromechanikus műszer.
A baloldali 102XI02 mm-es képernyő felett szerelték be a besugárzásjelző katódsugárcsöves kijelzőjét, alatta pedig a függesztmények és zavaróberendezések kezelőszerveit. A jobboldali hasonló képernyő felett látható a tartalék műhorizont, és alul hajtómű ellenőrző műszerek. Középen építették be a navigációs és repülési alapműszereket, de természetesen ezek is csak tartalékként szolgálnak a HUD vagy a képernyők meghibásodása esetén. A jól áttekinthető jobboldali kezelőpadon találhatók a kommunikációs rendszerek, a belső világítás, légkondícionálás, kabintető hermetizálás és páramentesítés, valamint több vészműködtetés kezelőszervei, a baloldalin pedig az üzemanyagrendszer, az APU, a hajtóműindítás, a többfeladatú képernyők, stb. kapcsolói. Az összes feliratozás angol nyelvű, a gép dokumentációjáé is, ami nem csak a NATO normákra történő átállást segíti, hanem egyben növelte a gép későbbi exportesélyeit is. A kabin belső világítása kompatibilis a legkorszerűbb, sisakra szerelhető éjjellátó szemüvegekkel, így az L-159 éjszakai bevethetősége akár kis repülési magasságban is biztosítható.
Az ALCA-t ellátták radarbesugárzást jelző rendszerrel és Honeywell H–746-os kombinált navigációs és kommunikációs rendszerrel. A fedélzeti elektronika a MIL STD 1553B (STANAG 3838) katonai szabványú digitális adatbuszrendszer alapjaira épül, amely lehetővé teszi a későbbi fejlesztéseket és átépítéseket is. Az ALCA robotpilóta rendszerét a Lear Astronics cég fejlesztette. Harcászati hatékonyságát a fejlett olasz gyártmányú GRIFO F radar segíti. A pilótafülkét „dupla nullás”, vagyis földön álló helyzetben is alkalmazható cseh fejlesztésű VS–2-es katapultüléssel látták el. A jobb túlélési képesség érdekében a pilótát kevlar- és kerámiapáncél óvja az esetleges sérülésektől.
A futómű a cseh Moravan gyártmánya. A gép egyetlen régi "stílusjegye" a futók mechanikus helyzetjelzője. Kibocsátás után a gép orra felett és a szárnyak felső felületén egy-egy a kabinból jól látható piros-fehér csíkos rúd nyílik ki, így a visszajelző rendszer hibája esetén is meggyőződhet a pilóta a futóművek rögzítettségéről.
Az egyik legfontosabb újdonság a gép 70 cm-el meghosszabbított orrában beépített radar. Az olasz Alenia által kifejlesztett Grifo a 90-es évek elejétől eddig 185 db korszerűsített Mirage III, F-5, és F-7 /kínai MiG-21/ vadászgépben üzemel. Hét modulból. áll amelyek közül a két legnagyobb az antenna mögött található. Egyidejűleg nyolc légi cél követésére képes, 13 levegő- levegő és 11 levegő-föld üzemmódja van. Hatótávolsága vadászgép méretű cél esetén meghaladja a 60-7o km-t, tehát összemérhető több más, jóval nagyobb teljesítményű harcigép fedélzeti radarjával.
A sárkányszerkezet megerősítése és a megnövekedett harci terhelhetőség jelentős tömegnövekedést is vont maga után (4,7 tonnáról 8 tonnára nőtt a max. felszállótömeg), de repülési és manőverezési teljesítménye nem romlott. Üzemeltetése gazdaságosabbá vált az amerikai tervezésű Allied Signal F124–GA–100 digitális, FADEC elektronikus vezérlőrendszerrel ellátott kétáramú gázturbinás sugárhajtóműinek köszönhetően.
Az L–159 ALCA 7 db fegyverfelfüggesztő csomópontjára összesen 2,3 tonna össztömegben szerelhető fegyverzet.
Feladatai: kisméretű túrarepülőgépekkel végzett terrorakciók, egyéb jogszabályellenes légi tevékenység megakadályozása; eltévedt vagy engedély nélkül repülő gépek elfogása, azonosítása, segítése. Fedélzeti radarjával még rossz látási viszonyok között is képes a kisméretű légi célok felderítésére. Továbbá földi csapatok támogatására és légi felderítésre is jól alkalmazható.
A cseh kormány összesen 72 darab L–159 ALCA típusú, a NATO-szabványoknak megfelelő repülőgépre adott megrendelést. A modellek 3 típusban kerültek kifejlesztésre az együléses harci változatban (L–159A), a kétüléses kiképző-oktató változatban (L–159B) valamint a szintén kétüléses, L–159T1 névre keresztelt változat, amely alkalmas a pilóták képzésére és gyakorlatban tartására, ugyanakkor megőrizte harci potenciálját is. A Cseh Légierő a haderő modernizációja után csak 24 db-ot tartott továbbra is szolgálatban, 2015-ben az Iraki légierő is elkezdte rendszeresíteni a típust, ők összesen 15 darabot vásároltak meg.
A kétüléses prototípus 1997. augusztus 2-án repült először, egy évvel később követte az együléses harci L–159A. Az éleslövészetre Norvégiában került sor, mivel Csehországban nem volt megfelelő terület a harci gyakorlathoz.
Az első sorozatpéldányt 2000 áprilisában adták át a Cseh Légierőnek míg az utolsó, 72. gépet 2003-ban. A cseh haderőreform miatt ebből 48 db-ot berepülés után rövid időn belül visszaszállítottak a gyártóhoz, ahol lekonzerválták őket és az akkori cseh kormány az eladásuk mellett döntött. Az AERO Vodochody jelenleg mindent elkövet annak érdekében, hogy minél jobb kondícióban tartsa a gépeket. Rendszeresen elvégzik a hajtóművek próbáját és az időszakosan szükséges javításokat, felülvizsgálatokat, a tartós tárolási eljárásoknak megfelelően.
A repülőgép fejlesztése során több amerikai gyártású berendezést és rendszert is beépítettek az L–159-esekbe, ezért az exportra komoly hatással van az USA is. Több elődmodellt üzemeltető ország ezért kiesik a potenciális vásárlók köréből. A cseh kormány és az AERO Vodochody a kezdeti sikertelenségek miatt jelenleg az eredeti ár töredékét jelentő jelképes áron próbálja meg lekonzervált gépeit eladni, hiszen az üzemeltetés és az alkatrészellátás továbbra is jelentős bevételforrást jelentene.
2016-ban, 13 évnyi szünet után az Aero Vodochody újrakezdte a típus gyártását és az Iraki Légierő számára épít egy L–159T1 változató gépet. Ez az Iraknak eladott 11 db-os csomag része, a többi gépet a Cseh Légierő állományából vette át az iraki fél. A cég további gépek építését tervezi más megrendelők számára. Egy amerikai magáncég a Draken International (amely “bérrepülést” végez az USAF számára hadgyakorlatokon) 21 példányt vett át. A megmaradt gépek közül több együlésest a közelmúltban átalakítottak gyakorló változatúra, a közelmúltbn a cseh légierőben így 16 darab L-159A és öt L-159T1 állt szolgálatban. Balesetben eddig mindösszesen egyetlen példány vesztett oda. |
