| Címkép: Szuhoj Su-47 Berkut, fantáziarajz | Forrás: Caveman |
|
|
| Szuhoj Su-47 Berkut (S-37) |
| Szuhoj Tervezőiroda | OKB–51 |
|
| A Szu–47 Berkut („szirti sas”) egy technológiai demonstrátor. Eredetileg Sz–32, később S–37 néven fejlesztette a Szuhoj Tervezőiroda. 2002-ben Szu-47-re nevezték át. A fejlesztés célja, hogy a tervezési stádiumban álló PAKFA egyes megoldásait kipróbálják. A munka 1984-ben indult, azonban a SZU összeomlását követően megtorpant. A kutatás-fejlesztés racionalizálását követően a Su-47 tervei és tapasztalatai a konkurens MiG 1.44-gyel közösen az 5. generációs PAK FA kutatási alapjait képezték. Első nyilvános szereplése az 1997-es Párizs-Le Bourget-i légiszalonon volt. A gép nem került gyártásba, egyetlen példány épült belőle. |
| A Szovjetunióban már végeztek előrenyilazott szárnyú repülőgéppel kísérleteket, Pavel Cibin tervezőirodája foglalkozott az C–1 típusjelű kísérleti rakétameghajtású repülőgéppel az 1940-es évek második felében. A TsAGI ezért rég tisztában van az előrenyilazott szárnyak előnyeivel. Az előrenyilazás geometriailag megnöveli a külső szárnyrészek beesési szögét, a szárnyak nagyobb hajlítási nyomatékot kapnak.Előnyei még: jobb manőverező-képesség légiharcban. Kissebb légellenállás, nagyobb hatótávolság szubszonikus sebesség esetén. Jobb stabilitás nagy állásszögeknél. Alacsonyabb minimális repülési sebesség. Rövidebb fel- és leszállási úthossz. Az előrenyilazott szárny által generált emelés jelentős része a szárnyfesztávolság belső részén történik, és szárnyvég-örvényképződés csökken. A csűrők a nagy állásszög esetén is hatékonyak maradnak, a repülőgép irányíthatósága megmarad akkor is, ha a légáramlás elválik a szárny többi felületétől. Az előrenyilazás hátránya, hogy geometriai szárnycsavarodást idéz elő. Mikor terhelés hatására a szárny meghajlik, nagyobb igénybevétel éri a szerkezetét, mint egy egyenes, vagy hátranyilazott szárny esetében. Erre problémára kompozit szárnyhéjak alkalmazásával reagált a Szuhoj tervezőcsapata, a Szu-47 szárnypaneljei közel 90%-ban kompozitokból készültek. A Szu-47 rendkívül komoly agilitással rendelkezik szubszonikus sebesség mellett, maximális sebességét viszont kezdetben 1,6 Mach-ra korlátozták. A Szu-47-es 233 m/s emelkedési sebességet ér el, utazósebessége 1800 km/h, hatótávolsága 3300 km, 18 000 métererre képes emelkedni. Maximális felszálló tömege 34 000 kg. A Su-47 szárnyterhelése 360 kg/m², maximális g terhelhetősége 9 g. |
| A gép felsőszárnyas, kéthajtóműves, kacsaelrendezésű és hátsó, kombinált magassági kormányokkal rendelkezik. Törzse ovális keresztmetszetű, a repülőgép váza főként alumínium- és titánötvözetekből, valamint 13 %-ban kompozit anyagokból készült. Vezérlőrendszere digitális (fly-by-wire). A Szu-47 méretei a Szuhoj Szu-35-re hasonlítanak. A törzs első része, függőleges vezérsík és a futóművek Szu-27 családból származnak. A repülőgép belső fegyverteret is kapott. A Szu-47-es hajtóműkiömlőinél két, egymástól eltérő hosszúságú hátsó nyúlvány van. A bal oldali rövidebb gém ECM rendszert tartalmaz, míg a hosszabb egy hátrafelé néző radarnak ad helyet. A pilótafülke kialakítása a pilóta kényelmes munkavégzését biztosítja, nagy figyelmet fordítottak az ergonómiára, valamint arra, hogy a pilóta képes legyen irányítani a repülőgépet rendkívül nagy g-terhelésű manőverek alatt is. A botkormány nem középen, hanem a jobb oldali panelen van. A katapultülés változtatható geometriájú, adaptív és 60°-os szögben áll, ami csökkenti a nagy G-erők pilótára gyakorolt hatását. A Szu-47-es hajtóműkiömlőinél két, egymástól eltérő hosszúságú hátsó nyúlvány van. A bal oldali rövidebb gém ECM rendszert tartalmaz, míg a hosszabb egy hátrafelé néző radarnak ad helyet. |
| A gép felsőszárnyas, kéthajtóműves, kacsaelrendezésű és hátsó, kombinált magassági kormányokkal rendelkezik. Szénszálas kompozit szerkezeti anyagokat tartalmaz. Vezérlőrendszere digitális (fly-by-wire). A Szu-47 méretei a Szuhoj Szu-35-re hasonlítanak. A törzs első része, függőleges vezérsík és a futóművek Szu-27 családból származnak. Megtartotta a Szu-27 rendszereinek és alkatrészeinek egy részét, például a kabintető, futómű, repüléselektronika. A repülőgép belső fegyverteret kapott. |
| Az 1980-as évek elején a NASA is folytatott ilyen kisérleteket X-29 néven, azonban kutatási eredményeik szerint a mellső szárnybekötéseknél fellépő nyíró-csavaró igénybevételekre nem lehet gazdaságos megoldást megtervezni. |
| Más Szovjet/Orosz repülőgéptípus választása: |
|
 |
|
