| Címkép: SAAB J29 Tunnan - Waddington Airshow 2013 | Forrás: Netsearch |
|
|
| Svenska Aeroplan Aktiebolaget |
|
| A Saab J29 egy első generációs svéd vadászrepülőgép volt, melyet jellegzetes alakja miatt neveztek el "Flygande Tunnan"-nak (Repülő Hordó). Az első J29 1951-ben került a Svéd Királyi Légierő állományába. Kiváló repülési tulajdonságai voltak, az amerikai F–86 Sabre és a szovjet MiG-15 mellett a világ akkori legjobb vadászgépének számított. A baleseti statisztikái eleinte igen magasak voltak, ami a konstrukció újszerűségéből adódott. Gyártását 1956-ban beszüntették, a gépeket 1958-tól kezdték felváltani a J32 Lansen repülőkkel. A svéd légierő aktív szolgálatból később a J29-sek nagy részét kivonta, bár a hetvenes években még célgépként használtak néhányat gyakorlatokon. |
| Svédország mellett Ausztria, és az ENSZ döntött a Tunnan alkalmazása mellett. Ausztria 1961-ben Svédországtól 30 gépet vett át, melyeket 1972-ig szolgálatban tartott. Az ENSZ égisze alatt pedig harci bevetéseket is teljesítettek. |
| Az ENSZ irányítása alatt a J29 Tunnan keményen harcolt is: |
| Az ENSZ békefenntartási célból öt J29 Tunnant kapott svéd személyzettel. Az F.22 jelzéssel ellátott harci különítmányt ENSZ irányítással a Kongói Demokratikus Köztársaságban vetették be éles körülmények között az 1961-es polgárháborúban. A gépek főleg földi célpontok ellen lettek bevetve. |
 |
| A több ország érintésével kitelepült repülőgépekre fehér betűjeleket és "UN" jelzést festettek. A kiszolgáló személyzetet és a technikai eszközöket két USAF C–130A Hercules szállító repülőgéppel repülték Afrikába. Az öt J–29B vadászbombázóból álló kötelék és a szállítógépek 1961. október 4-én érkeztek meg Leopoldville-be. Leszállás után, az ENSZ csapatok parancsnoka megkérdezte a svéd kötelék parancsnokát, Sven Lambell őrnagyot, hogy mikor lesznek kész első bevetésükre. A válasz meglepte a tábornokot, mert így hangzott: „Tíz perc, amíg kerozinnal feltöltik a gépeket, mert teljes lőszerkészlettel repültünk”. Az ONUC Főparancsnokság parancsa alapján a J–29-esek biztosították a légi fölényt az Etióp F–86-osokkal együtt, de közvetlen földi támogatás (CAS – Close Air Support) is feladatkörükhöz tartozott. A svéd különítmény az F.22 jelzést kapta, Tusker hívójellel, de minden pilóta külön hívójelet is kapott, például a "Tusker 14" Lambell őrnagy személyes hívójele volt. Később a Tusker helyett a svédek Kobra, majd Viking és Firefly nevet is használtak. |
|
| Decemberben Jadottville (jelenleg Likasi) repülőterén települt AVI légierő megsemmisítésére kaptak parancsot. December 6-án indult a támadás. A reggeli bevetés üresen találta a Jadotville-i repülőteret, a Kolwezi feletti rossz időjárás pedig megakadályozta a csapásmérést. Egy Tunnan géppár azért végig gépágyúzta a bázist, megrongálva a hangárokat, az irányítótornyot, felrobbantva az üzemanyagtartályokat és egy Sikorsky H–19D helikoptert. A két svéd gép 1000 db 20 mm-es lőszert és 14 nem irányított rakétát használt fel. Az éjszaka beállta előtt a svédek újabb támadást indítottak a kolwezi repülőtér ellen. Az AVI légierőt kiiktatták. A katangai légvédelem néhány gépágyúval rendelkezett, ezekkel sikerült egy-két találatot elérni a J–29B-ken. Az egyiket öt nap alatt sikerült csak kijavítani. Későbbi elemzések szerint a találatok elkerülhetők lettek volna, de a svédek lassan és túl alacsonyan repültek. A svédek két rakétatípust használtak. Az egyik 140 mm-es átmérőjű nagy robbanóerejű repeszromboló fejjel, a másik 75 mm-es, kisebb robbanóerejű légi harcra és földi csapásmérésre is alkalmas nem irányított rakéta volt. A 140 mm-es rakéta egy házat is elpusztíthatott, a 75 mm-esből viszont kisebb célokat lehetett pontosabban támadni. A J29 Tunnanok minden bevetésre nyolc rakétát vittek magukkal. |
|
 |
 |
|
| Később a J29-esek áttelepültek Kaminába. Az új bázisról folytatták a támadásokat a lázadók ellen. Elpusztítottak egy lőszerraktárat, egy hidat és több légvédelmi állást. A támadássorozat gondokat is okozott a svéd kontingensnél, mivel a gépágyúk lőszere gyakorlatilag elfogyott. Az ottani indiai századok Canberra gépei is 20 mm-es gépágyúval rendelkeztek, így a svédek egy ideig rájártak az indiai készletre, de nemsokára megérkezett a svéd lőszerszállítmány is. |
| A J29-esek előretolt megfigyelőkkel is dolgoztak. Hans Nordberg hadnagy például december 8-án Elisabethville felett támadás közben megkérdezte az FAC-ot (előretolt megfigyelőt), hogy mit kell támadnia. Egy svéd tiszt rádiózott és jelezte, hogy a cél egy rádióállomás, amit végül megtalált a pilóta, és kiiktatta. Földi célpontokat támadva nagy segítségükre volt, hogy a lázadók járműveikre nagy fehér keresztet festettek. A svédek köszönték szépen... |
| December 10-én két J–29B-vel csapást mértek az Elisabethville-i Camp Massart laktanyára, amely a katangaiak fő szárazföldi bázisa volt. Jadotville-ben is támadta három Tunnan a katonai létesítményeket. December 12-én hibás célazonosítás miatt egy Tunnan csapást mért egy kórházra, megölve 3, és súlyosan megsebesítve 14 embert. A támadás is jelezte, hogy azért néha gond volt a célazonosítás is. |
| A svéd kontingens 12 nap alatt 70 bevetést hajtott végre, 127 darab nem irányított rakétát és 17 027 gépágyúlőszert használt fel a támadások során. Lazább időszak következett, de folyamatosan kisebb fegyveres összetűzések voltak. Ekkor svéd egység viszonylag keveset repült, de ebben közrejátszott az is, hogy az üzemanyagot helikopterekkel szállították bázisukra. Március 5-én a kaminai repülőtéren, az egyik J–29B vadászbombázót eltalálta egy gyalogsági lőfegyverből származó lövedék, ami felrobbantott egy 20 mm-es gépágyúlövedéket, szerencsére csak kisebb sérüléseket okozott, a gépet ki lehetett javítani. Március 11-én Lennart Peyron vezérőrnagy ellenőrző látogatása során kipróbálta a fehér „G” jelű J–29B Tunnant. Az időjárás a felszállás után rosszra fordult, Peyron gyakorlatlansága ellenére megkísérelte a leszállást. Egy átstartolást követő sikertelen leszállási kísérlet közben a stressz hatására véletlenül behúzta a futóművet. A Tunnan a földetérés után összetört. Peyron túlélte a balesetet, de a gép tábori körülmények között, helyben nem volt javítható. |
| A svéd kontingens a kiesett gépek helyére pótlásokat kapott. Először kettő S–29C Tunnan fotófelderítő érkezett, amivel egyrészt felderíthették a célpontokat, másrészt dokumentálni lehetett a küldetéseket. Kezdetben nem volt hozzájuk csak egy kiképzett felderítőpilóta, a másikat vadászhajózók repülték, ami nem volt nagy gond, mivel a J–29B és az S–29C Tunnan azonos, csak gépágyúk helyett a felderítőkamerák voltak beépítve. Az egyik S–29C-vel Jan Norlund felderítőpilóta repült. Ő volt az, aki eredetileg is ilyen kiképzést kapott. Többnnyire 30 méteren söpört végig a támadás helyszínei felett, és kiváló képeket készített. |
| Katanga felett tehát megkezdődtek a felderítőrepülések. Ezek alapján megállapították, hogy az AVI légierőt újjáteremtették a lázadók. A fényképek alapján tíz T–6 Texan/Harvard felfegyverzett oktatógépet, valamint két De Havilland Vampire sugárhajtású kétüléses oktató/harci repülőgépet és több szállítógépet azonosítottak be. |
| A kialakult helyzetre való tekintettel, a fémszínű J29-eseket terepszínűre festették november második felében, valamint újabb 4-8 gépet kértek hazulról. A Svéd Királyság végül minimális négygépes erősítés mellett döntött, de J–29B (A–29B) helyett a modernizált J–29F változatot küldték el november 22-én. Ezt a négy gépet nem festették át. |
|
 |
|
| Nemsokkal később a svéd egység maradt az egyedüli csapásmérő kötelék az ENSZ parancsoksága alatt. 1962. december 29-én az ONUC elindította a Grand Slam (Adu Ász) hadműveletet. A svédek első bevetéseit a kolwezi repülőtér ellen tervezték, de a lázadók kémei jelezték a támadást, és az AVI gépek nagy része Elisabethville térségéből Angola felé menekült. Reggel 6-kor hat J–29B indult Kaminából. Az alacsony felhőzetben egy felhőlyukon keresztül épp szembekerültek a felkelők egyik felszálló T–6 Texan/Harvard repülőgépével. Ake Christiansson fehér „E” oldaljelű Tunnanjával ráfordult, és rövid sorozattal megrongálta a légcsavaros gépet, amelynek pilótája Stefan Wojczik - a lengyel légierő második világháborús veteránja - bemenekült egy felhőbe, majd Jadotville repülőterén kényszerleszállást hajtott végre.Wojczik fogságba került. A Elisabethville-i repülőteret is végiglőtték a svédek. Az 50-100 méteres felhőalap miatt 10-30 méteres magasságból támadták a repülőgépeket, épületeket, hangárokat. A hat Tunnan közül négy kapott találatot kézifegyverektől, de mind repképes állapotban maradt. 29-én négy repülőteret támadtak, és elpusztították a két Vampire oktatógépet, illetve néhány T–6 Texan/Harvard, valamint egy De Havilland Dove és egy Dragon Rapide szállítógépet. A következő nap újabb három felkelő T–6-os került a veszteséglistára. |
| Rövid tűzszünet után már csak egyetlen csapásmérő bevetést repültek 1963. január 15-én a katangai lázadók járműoszlopa ellen. A repülőszázadok ezután éles bevetések helyett légiharc-kiképzést végeztek, amelyek során a J–29 Tunnan vadászok közeli légiharcban egyenértékűnek bizonyultak az amerikai vadászgépekkel. |
| Manőverező képessége, emelkedési tulajdonságai, sebessége és erős fegyverzete közel egyenértékűvé tette az amerikai F–86 Sabre és a szovjet MiG–15-ös vadászokkal. A SAAB elkészítette a vadászbombázó és a felderítő változatokat is. A Tunnan egyetlen hibája a radar hiánya volt, ezt egy később tervezett változatba kívánták beépíteni, azonban annak beszerzését a J35 érkezése miatt már elvetette a Flygvapnet. |
|
|
