A–10 Thunderbolt II
© Légibázis Since 1998
 
A–10 Thunderbolt II GAU–8 Avenger gépágyúval tüzel. | Fotó: USAF
A–10 Thunderbolt II
Fairchild Republic

 
  „Warthog”
A varacskos disznó
 
Mike McCoy százados
Erős páncélzatú, jó túlélőképességű gép. Fő fegyvere a Gatling-rendszerű GAU–8 Avenger gépágyú, mely az A-10 törzsének majdnem felét elfoglalja, üres tömegének pedig majd' harmadát teszi ki. Képes a teherautók és lövészpáncélosok megsemmisítésére, illetve harckocsik súlyos rongálására, az Öbölháborúban bizonyítottan a T-sorozat megsemmisítésére is. 10-20 lövéses sorozatokkal küzdi le a célokat. Tüzelékor olyan visszaható erők lépnek fel, hogy az irányítás megőrzése érdekében a gépágyút a gép hossztengelyébe kellett építeni, egyébként kormányozhatatlanná válna. A gép AGM–65 Maverick rakétákkal és bombákkal is képes támadni. Önvédelmi célra AIM–9 Sidewinder légiharc-rakéták függeszthetők.
A gép védelmét a pilótafülkét körbevevő titán páncélkazamata biztosítja. A fontosabb rendszerek, duplázva, triplázva vannak és a géptörzs különböző helyein vezetik el azokat, hogy egyetlen találat ne tehesse tönkre őket. Az A–10 leggyengébb pontja a pilóta magas „panorámás” üléshelyzete a kabintető alatt és a gép alacsony, 680 km/órás sebessége.
 
  VÁLTOZATOK
 
 
YA–10A
  Tizenkét darabos elősorozat a sorozatgyártás előtti tesztekhez.
A–10A
  Együléses sorozatban gyártott csatarepülőgép.
YA–10B Night/Adverse Weather (TA–10A)
  kétüléses kísérleti prototípus. Csak egy épült egy A–10A átépítésével.
OA–10A
  Tüzérségi megfigyelő és előretolt légiirányító feladatkörben alkalmazott változat
A–10C
  A Precision Engagement (PE) program keretében modernizált változat. Az A-10C digitális repüléselektronikai és kommunikációs rendszerei jelentősen csökkentették a CAS-célpontok felderítéséhez és megtámadásához szükséges időt.
A-10PCAS
  Pilóta nélküli verzió. A PCAS program végül elvetette az A-10 használatának ötletét.
SPA-10
  Egy A-10 hajtóműveit, repüléselektronikáját és oxigénrendszerét polgári változatokra cserélték. Jegesedés elleni komolyabb rendszert kapott, a GAU-8 Avengert pedig tudományos műszerekre cserélték. A projektet egyetlen A-10C módosítása után törölték.
 
  PILÓTÁK és TÖRTÉNETEK
 
 
Lynn Taylor, A-10 pilóta
"Az A-10-es féklapjai hihetetlenül hatékonyak. Általában...” – mondta Lynn Taylor, egykori A-10 Warthog pilóta. – "Azon kevés gépek egyike, melyről tudom, hogy előrebuksz a hevederekben, amikor teljesen kinyitjuk a féklapokat. Nagyon hatásosak, és két feladatuk van: csűrők és féklapok is. Ha röviden akarsz leszállni, vagy ha nagyon meredek zuhanásba kell menned, félelmetesen jók. Egyszer Alaszkában a tél végén viszont túlléptem az A-10-es korlátozásain egy zuhanóbombázásnál. A Mach szám a külső hőmérséklettől is függ, és aznap elég hideg volt. A zuhanóbombázó gyakorlat közben csipogni kezdett a sisakom: valami gond van."
"Nem volt túl nagy a légsebességem, ezt tudtam, de azért ránéztem a sebességjelzőre és az normális volt. A Mach szám az nem, mert jóval többet mutatott az engedélyezett 0.56M-nél. Beletelt néhány másodpercbe, míg kikotortam az A-10-est a zuhanásból, hogy kiderítsem mit is jelentenek ezek a dolgok. A jelzett légsebességem tehát jó volt a támadás alatt, a Mach szám viszont nem. A feladatot megszakítottuk, mert nem tudtuk, hogy mennyire komoly baj… Hazafelé indultunk anélkül, hogy bejelentettük volna a vészhelyzetet. Aztán leszállás után kitöltöttem az űrlapokat és elmentem a beszámolóra. Ezután elmentem a karbantartókhoz, hogy beszéljek velük."
– Hm, uram, tudom, hogy felírta az űrlapokra, de mi is történt pontosan? - kérdezték.
Kiderítették, hogy valóban sebességtúllépés történt. Ám nem láttak semmit a karbantartási kézikönyvekben, amelyek megmondták volna, mit kell tenni sebességtúllépés esetén. Ezért felhívták a Hill AFB reptechnikai műhelyét, és megkérdezték őket. Azok megvakarták a fejüket, és azt mondták: „Térjünk vissza erre később. Aztán azok a srácok beszéltek néhány mérnökkel. Amikor végül visszahívták a karbantartókat, megkérdezték:
– Leváltak a panelek?
– Nem.
– Levált egyáltalán valami?
– Öhm... nem.
– Szegecsek?
– Azok sem.
– Akkor repülhet tovább - mondták, és gondolatban láttam, ahogy megvonják a vállukat.
Végül Taylor arra a következtetésre jutott, hogy:

1.: A fékszárnyak még az A-10-est sem akadályozzák meg abban, hogy túl gyorsan menjen.

2.: Az A-10-est nem érdekli az ilyen apróság, mint nyitott fékszárnyakkal való sebességtúllépés.


 
Mike Shufeldt százados
Idaho Nemzeti Gárda, 190. vadászrepülőszázad, 124. vadászrepülő ezred. Mike Shufeldt 2017 óta repül az A-10 Thunderbolt II-vel.
"A legemlékezetesebb pillanatom az volt, amikor először lőttem az A-10 gépágyújával. A GAU-8 egy hétcsövű, 30 mm-es Gatling-típusú löveg, amely köré a gép szó szerint épült. A fegyver másodpercenként 70 lövést tud leadni. Az első sorozat leadása szinte misztikus érzéssel tölti el az embert. Az első lövés egy ritus a Hawg közösségben."
"Emlékszem, hogy az arizonai Barry M. Goldwater lőtér felett repültem, és előkészítettem az első áthúzásomat. Ha meghúzod a ravaszt, a tűzcsík őrülten remeg, a pilótafülkében hallatszik az a félelmetes durrogás és érezni a kordit szagát. A sorozat után, emlékszem, hogy erősen kapkodtam a fejemet, hogy lássam, hogy mennyire pontos a GAU-8. A sorozat rendkívül erőszakos érzés volt a repülőgépben ülve."
Aznap Shufeldt reggel 7 körül érkezett a Gowen Field főkapujához, belépett a 190. vadászrepülőszázad épületébe, és felkészült a napra. Lőgyakorlat lesz a közeli Orchard Combat Training Center felett.
Shufeldt Felöltözött, hóna alá vette a repülősisakját, majd a műveleti szobában meghallgatta a küldetéstájékoztatót. Hívójele 'Bang 11' lett. Tájékoztatást kaptak az időjárásról, a koordinátákról, a fegyverekről és a közeli légi támogatás gyakorlatáról, amit repülni fognak. "Bang 11, te vezeted a támadást." Shufeldt valamivel 9 óra előtt kiment a gépéhez és megkezdte a 45 perces repülés előtti ellenőrzést. Körbejárta az A-10-est. "Teljes repülés előtti ellenőrzést végzek a gép külsején, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem látok-e valami problémát" - mondta Shufeldt. "Általában nem, a karbantartóink jók." Felmászott a létrán, és beszíjazta magát az ülésbe. Bekapcsolták a segédhajtóművet, majd begyújtották a fő hajtóműveket.

– Tiszta az egyesen – mondta Shufeldt.

– Rendben - válaszolt a szerelő.

– Tiszta a kettesen.

– Kettő, rendben.

Utána mindent ellenőriztek, a fékektől a kormányokon át a digitális rendszerekig, végül mindkét Warthog készen állt a repülésre. "Hamarosan jövök." mondta Shufeldt, majd megszakította a rádiókapcsolatot a szerelőkkel, tisztelegtek egymásnak. Shufeldt végiggurult a kifutón és a végén megállt. Amint felszállási engedélyt kapott, erősen rálépett a fékre, és felpörgette a hajtóműveket. A 12 és fél tonnás vadállat remegni kezdett ahogy elérte a közel 20 000 fontnyi tolóerőt. A műszerek ellenőrzése után maximális gázt adott, és pillanattal később Shufeldt lelépett a fékről. A hatalmas Warthog gyorsan megindult, hamar elérte a körülbelül 150 mérföld/órás sebességet, Shufeldt hasra húzta a botot, és a gép felszállt. Mély levegőt vett, minden rendben. Egy pillanatnyi nyugalom után megkezdte repülés közbeni ellenőrzést, majd a küldetésre összpontosított. A célterület felé repült.
A nap éppen fent és kilenc óránál volt. Számos földutat és zsályával teli földeket látott lent az OCTC hatalmas területén. Közeledett a célterülethez. Az alatta lévő szárazföldi csapatok földi támogatást adnak a gyakorló célok lövése közben.

– Délről dörögök befelé – mondta Shufeldt.

– Bang 11, tiszta, forró - rádiózott a szárazföldiek parancsnoka, majd engedélyt adott Shufeldtnek a 30 mm-es Gatling használatára.

– Bang 11, jó találatok - hallotta Shufeldt a sorozat leadása után.

Miután elhasználta az összes lőszerét, befejezte a feladatot. A pilóták ellenőrzték egymás gépét, nincs-e probléma. Ezt "harci ellenőrzés"-nek hívják. Az A-10-esek szárnyhegytől szárnyvégig repültek, majd Shufeldt lebukott kísérője gépe alá, és felnézve ellenőrzte az A-10-es hasát. Helyet cseréltek és a kísérő is megtette ezt Shufeldt gépével, végül alakzatban visszarepültek Gowen Fieldre. Shufeldt leszállt, visszataxizott a repülési vonalhoz, és ugyanoda parkolt, ahonnan indult. Elvégezte a leállítási eljárást, a szerelők főnökével együtt ellenőrizte a gépét. Kiszállt, majd a kísérőjével megbeszélte a küldetést. Délután 1:30 volt. Ez volt Shufeldt, az A-10-es pilóta egy napja a bázison.

 
Eric Solomonson százados és John Marks hadnagy
A Sivatagi Vihar hadművelet 1991-es szárazföldi háborújának második napján egy Warthog-pár küzdött dél felé mozgó iraki tankokkal, melyek a koalíciós csapatok felé tartottak. Körülbelül 10 perc alatt Solomonson és Marks A-10-esei hat harckocsit semmisítettek meg infravörös AGM-65 Maverick rakétákkal és további kettőt a legendás 30 mm-es ágyúikkal.
Ezután Solomonson és Marks tankoltak és egy másik célterületen további 15 iraki harckocsit rongáltak/semmisítettek meg, miközben közeli légi támogatást nyújtottak két lezuhant AV-8B Harrier pilótáinak megmentésére küldött tengerészgyalogosoknak.

 
A sebesült tizedes
2007 januárjában a brit királyi tengerészgyalogosok egy csoportját bekerítették egy félresikerült rajtaütésben a dél-afganisztáni Helmand folyó túlpartján lévő tálib erődítménynél. A visszavonulás során a britek rájöttek, hogy egy sebesült tizedest ottfelejtettek... Két amerikai A-10-es új feladatot kapott, hogy egy B-1-es bombázóval repüljenek a helyszínre, miközben a királyi tengerészgyalogosok szó szerint két Apache helikopter oldalán kapaszkodva utazva, visszatértek a folyóhoz, hogy felvegyék sebesült társukat. Az A-10-esek nemcsak a szokásos tűzviharral védelmezték őket, hanem figyeltek arra is, hogy a B-1-es ne bombázzon baráti pozíciókat.

 
Mike Hilkert alezredes, a 303. század hadműveleti tisztje, tartalékpilóta
2011. április 23-án Mike Hilkert alezredes a Whiteman 442. vadászezred 21 repülőgépének repülését koordinálta egy több mint hat órán át tartó küzdelemben. Feladatuk egy lezuhant OH-58D Kiowa helikopterpilóta felkutatása volt. Két landolási- és ejtőernyős zóna volt kijelölve, ezeket kellett biztosítaniuk. 32 katona vett részt a mentésben. Hilkert többször is berepült az ellenség légvédelmi zónájába, hogy tüzet vonjon el a helikopterektől, ezzel, támadásaival és manővereivel biztosította a mentés lebonyolítását. „Csendben repültünk vissza Kandahárba. Többen életüket vesztették e küldetés során, így nem volt felhőtlen az örömünk, amikor hazaértünk."
Az ezred jelentésében ezt az akciót „az afganisztáni háború egyik legintenzívebb harci mentőakciójának” nevezi. "Akkoriban a kaotikus CSAR repülések szinte rutinfeladatok voltak számítottak, ám ez magasan a legnehezebb volt mind közül." mondta a 442. műveleti csoport parancsnoka, Michael Leonas ezredes az Air Force Timesnak.
Ezen a napon Hilkert egy másik mentésben is fedezetet adott. Zachary Kline és Bill Cenna megmentésére indult csoportot kellett fedezniük Északkelet-Afganisztánban. A helikopter egy találat után elég durván ért földet, és ekkor erős tűz alá kerültek, ez megakadályozta őket a menekülésben. Jim Davis őrmester életét vesztette. Eltaláltak két, a mentésben résztvevő HH-60 Pave Hawk helikoptert is. Az ellenséges tűz olyan heves volt, hogy Kline, a túlélő pilóta Cenna, illetve egy harmadik katona nem tudtak elérni egy már landolt Pave Hawk helikoptert. Ekkor a helikopter pilótája felemelkedett, közelebb manőverezett és „merész egykerekes lebegéssel” leereszkedett hozzájuk.
Az egyik HH-60 visszafelé indult Davis testével, a másik egy közeli, előretolt, ideiglenes bázisra repült üzemanyagért és lőszerért. Amikor leszálltak, felfedezték, hogy a gép súlyosan megsérült, és elvesztette a fő hidraulika-folyadék nagy részét. Nem tudtak újra felszállni. Ekkor ismét tűz alá kerültek. Kline és Cenna egy szikla mögé kuporogtak, hogy védve legyenek. Egy Kiowa helikoptert küldtek értük, ám az a bázistól látótávolságban egszercsak lángra lobbant, amikor ellenséges tűz találta el. A helikopter egy közeli szakadék felé kezdett zuhanni, amikor felrobbant a Kiowa-n lévő lőszer. A helikopter a szakadéktól nem messze zuhant le. A robbanást és a földetérést csodával határos módon a pilóta és a két PJ is túlélte.
A csapatoknak erősítésre volt szükségük. Kline és Cenna mentése mellett, már a Kiowa lezuhanásának helyszínére is el kellett jutniuk. Közben az ellenség közelről nehézgéppuska-sorozatokkal földre kényszerítette őket. Ekkor behívtak három A-10-est, köztük azt, amelyet Hilkert repült „Vago” hívójellel. Hilkert akkor egy másik szárazföldi rohamcsapatot fedezett. Levált onnan, és a támadás alatt álló bázis felé indult, hogy megtisztítsa a környéket az ellenségtől. A másik két A-10 megkezdte a lezuhant Kiowa felkutatását, illetve a pilóta és két PJ tartózkodási helyének felderítését. Hilkert feladata volt még a kommunikáció összehangolása is. Mivel üzemanyaga fogytán volt, ezért egy a magasban köröző tankerhez indult. Miközben a tankerhez csatlakozott, hogy üzemanyagot kapjon, a magasból beazonosította az ellenséges állások pontos helyét. A célpontot a két PJ-től 50 méterre jelölte meg." A két A-10-es Hilkert adatai alapján 30 mm-es ágyúval lesöpörte a célpontokat, és megmentette Kline, Cenna és a Kiowa személyzetének életét. De még nem végeztek.
Nem messze onnan a hadsereg gyorsreagálású egységének két csoportját is tűz alá vették. Az egység egyik tagja meghalt, sokan megsebesültek. Hilkert parancsot kapott és odarepült, majd felfedezte az egyik csoportot támadó ellenséget. A másik csoport megtalálásához az A-10-es célzókonténerének lehetőségeit használta ki, és azt is kiderítette, honnan támadják őket. A többfeladatos munkavégzés koordinálása érdekében frissítette az összes levegőben lévő gép pozícióját, hogy az AH-64D Apache helikopterek légi csapást indíthassanak. Behívott egy tankert is, hogy ha kell, a közelben tankolhassanak. Megfigyelőgépet kért és kapott, majd parancsot adott neki az ellenséges pozíciók pontos meghatározására. Hilkert itt is berepült az ellenséges tűzbe, hogy elterelje az ellenség figyelmét a helikopterekről. A Pave Hawkok a két Apache és az A-10 fedezetében leereszkedett, hogy felvegye egyik QRF egység sérült tagjait. Ekkor ismét erős tüz alá kerültek, kénytelenek voltak újra és újra visszahúzódva felemelkedni, mígnem az A-10 ágyúsorozatai és az Apache-k Hellfire rakétái semlegesítették az ellenséges pozíciót. A támadás sikerrel járt, és egy HH-60-as elszállította a sérülteket és a halottat. Ők mentek később vissza az addigra már biztonságban várakozó Kline, Cenna és a Kiowa pilótáért is.
Hilkert kitüntetést kapott az ezen a napon (is) mutatott bátorságáért. A 442. vadászezred parancsnoka szerint: „Megtiszteltetés számunkra, hogy ilyen tartalékpilóták szolgálnak velünk.”

 
Brett DeVries százados
Brett DeVries százados, a Michigani Nemzeti Gárda 107. vadászrepülőszázadának pilótája 2017. júliusában egy rutinszerű kiképzésen vett részt. A feladat során gépágyúhiba lépett fel, a kabintető megrepedt, majd szétszakadt. A menetszél hatalmas volt, és DeVries az elsődleges és a tartalék rádiója is működésképtelen lett. Az orrfutó elakadt, így kénytelen volt hasraszállást megkísérelni – ahonnan karcolás nélkül távozott. És mindezek ellenére a repülőgépet javíthatónak ítélték – ez egy újabb bizonyítéka az A-10-es repülőgépváz páratlan tartósságának.

 
Kim Campbell őrnagy
Egy közeli légi támogatási feladat során 2003. április 7-én Campbell kapitány és parancsnoka Bagdad belvárosa felett repült.
„Eredetileg azt a feladatot kaptuk, hogy célba vegyünk néhány iraki parancsnoki tankot és járművet a városban. Útban a célterület felé azonban hívást kaptunk a földi előretolt légiirányítótól (FAC), hogy tüz alá kerültek, és azonnali segítségre van szükségük. A célterület felett leereszkedtünk a felhők alá, hogy egyértelműen azonosítsuk a saját csapatokat és az ellenség helyét. "
„Látttuk, hogy az iraki csapatok RPG-kkel és aknavetőkkel tüzeltek a srácainkra”– mondta Campbell. - "Határozottan kritikus volt a helyzet, de perceken belül a vezérgép 30 mm-es Gatling sorozatokkal árasztotta el az irakiakat." Az A-10-es géppár többször átrepült az ellenség felett, gépágyúval és rakétákkal támadta őket.
Az utolsó támadás után a célterületen kívülre manővereztek, amikor Campbell robbanást érzett és hallott gépe hátulján. "Tudtam, hogy eltaláltak." A gép elfordult bal felé és Bagdad irányába repült, nem reagált semmilyen kormánymozdulatra. Campbell rájött hogy ellőtték a hidraulikát, mindkettőt, a tartalékrendszert is. Azonnal kikapcsolta az elektronikus rendszert, és kézi erővel próbálta irányítani a gépet. „Ez volt az utolsó lehetőségem, hogy megpróbáljam visszaszerezni a repülőgépet, különben ejtőernyőmmel Bagdad központjába potyoghatok." – mondta. Szerencsére a gép válaszolt és távolodni kezdett Bagdadtól. Dél felé manővereztek, hogy kijussanak a város fölül. A légvédelem minden irányból tüzelt. „Elképesztő, de kijutottunk Bagdad légteréből és a felhők fölé emelkedtünk.” A parancsnoka rádiózott: „Maradj a gépben, és próbálj meg leszállni, vagy juss ki barátságos területre, és katapultálj. Döntsd el, én kísérlek.”
Ahogy közeledett a bázishoz, a mentőcsapat már várta őt, a helikopterekkel együtt, ha katapultálnia kellett volna. Szerencsére biztonságosan le tudta tenni a gépet, de csak vészhelyzeti fékezés alkalmazásával tudott megállni. Campbell másnap újra repült, és egy kutató-mentő küldetést támogatott Bagdad közelében egy lezuhant A-10-es pilóta kimentésénél.

 
Paul Johnson kapitány
A Desert Storm hadművelet során Paul Johnson kapitány gépét légvédelmi rakáta repeszei találták el közvetlenül az A-10-es jobb szárnyánál. A fő hidraulikus rendszer megsérült és működésképtelen lett. Ennek ellenére Johnsonnak sikerült biztonságosan leszállnia Warthogjával. Néhány nappal korábban Johnson egy hatórás küldetést vezetett egy lezuhant F-14 Tomcat pilóta megmentésére. „Három légi utántöltés, egy támadás SCUD üteg ellen, plusz három órás ellenséges terület feletti repülés..." Akkoriban igazából az A-10 volt a legjobb erre a feladatra, és Johnson saját kiváló repülőtudását hozzáadva sikeres küldetést hajtott végre.

 
Jeremiah „Bull” Parvin
Hat különleges műveleti tengerészgyalogos egységüktől elszakítva találta magát körülvéve tálib katonákkal egy épület romjai között. Nem tudtak F/A-18 Super Hornet légi támogatást kérni, a legközelebbi egység pedig egy kétgépes A-10 kötelék volt kb. 480 kilométerre. 40 perc alatt odaértek, majd ólomesőt zúdítottak a tálibokra., Több tucat lázadót megöltek. Parvin és társa kiérdemelték a Distinguished Flying Cross with Valor kitüntetést.

 
Gregory Thornton százados
A 2003-as iraki invázió első napjaiban Thornton az egyre fokozódó légelhárító tűzben utat vágott a 3. gyalogoshadosztály 2. zászlóaljának a Tigris folyó és Bagdad felé. A Tigris folyón átívelő híd keleti oldalán harckocsik és páncélozott gyalogsági harcjárművek ásták be magukat. Thorton és kisérője 33 percnyi harcban három T-72-es harckocsit, hat páncélozott szállítójárművet és több teherautót semmisített meg "teljes figyelmen kívül hagyva személyes biztonságát". Akciójáért Silver Star kitüntetést kapott. "Thornton kapitány többször is 1000 méter alá manőverezte repülőgépét, hogy 30 milliméteres Gatling fegyverét nagy pontossággal használhassa” – áll Silver Star idézetében.Ez a bátor és agresszív támadás, légelhárítótűz alatt, rossz időben, Thornton kapitány kiváló repülési képességeire mutat és támadásai lehetővé tették a Task Force és a Páncélos zászlóalj számára, hogy sikeresen elérje célját, és összekapcsolódjon a koalíciós erőkkel."

 
Eric White kapitány
A Mar Kardad hadművelet („Kígyógödör”) másnéven a Musa Qala ütközet, valójában egy brit vezetésű küldetés volt, de az első olyan ütközet, amelyben az Afgán Nemzeti Hadsereg egységei alkották a fő harci erőt. Ahogy Mr. Brison kifejti: Musa Qala felszabadítása kis győzelem volt egy nagyobb csatában. Musa Qala az ISAF műveleteinek elsődleges központja lett a következő néhány évben."
Egy A-10-es a hadműveletek egyik főszereplője lett:
Eric White, egy Warthog pilóta több bevetést is végrehajtott az ANA és az ISAF erőinek támogatására. White kapitány rövid sorozatokkal tüzelt a GBU-38-asával, hogy megsemmisítse a tálib támadókat, akik egy mérnökökből, utászokból álló egységet lőttek, akik hidat akartak építeni. Röviddel ezután White kapitány egy kombinált ANA/SOF konvoj segítségére sietett. A konvojt egy teherautóra telepített aknavetővel támadták a tálibok. White megkereste és egy hosszabb sorozattal támadta a teherautót.
„A robbanás az egész völgyet bevilágította, így láthattam, hogy egy óriási füstgyűrű emelkedik fel a teherautó hűlt helyéről. Az első gondolatom az volt, hogy a konvojt közben eltalálták, de szerencsére nem így történt. Amikor a szárazföldi erők elérték azt a területet, ahol a teherautó felrobbant, a legnagyobb darab, amit találtak, egy tengely volt. A találat egyszerűen eltüntette a járművet, ki tudja, mennyi lőszer volt rajta? A vicces az volt, hogy eközben a kísérőm elém és fölém került, nem látta mi történik. A gépben is jól hallható robbanás és a fények arra késztették hogy megkérdezze tőlem: - Szent tehén, mi volt ez?... ”

 
Gary „Wolfman” Wolf hajtóműgondolája
2003. április 8-án, a 80-0258 farokszámú géppel Wolf a kuvaiti Ahmed Al Jaber légibázisról szállt fel, hogy támogassa a koalíciós csapatokat Bagdad közelében. Alacsony magasságban repült, amikor gépét ellenséges föld-levegő rakéta (SAM) találta el. „Bár a becsapódás erős volt, a repülőgép jó birta és nem volt gondom az irányításával. Ez jól mutatja az A-10 harci túlélélő képességet.” – mondta Wolf őrnagy. A rakéta a jobb hajtóművét találta el. A kiterjedt károk ellenére 45 percig képes volt a magasban tartani megnyomorodott repülőgépét, amíg el nem érte a 120 mérföldre lévő Tallil légibázis biztonságát.
A hatóműgondolát később a bázisról elszállították, majd egy karbantartóműhelybe került, ahol ki akarták dobni. Robert Robinson technikus őrmester ötlete volt, hogy a roncs gondolát kicsit pofozzák helyre, majd egy múzeumban állítsák ki.
 
  HÁBORÚBAN
 
 
Öbölháború
Az A-10-et először az 1991-es Öböl-háború idején használták harcban. 1991. február 6-án az A-10-esek lelőttek két iraki helikoptert a GAU-8 ágyúval. Ezek közül az elsőt Robert Swain kapitány lőtte le Kuvait felett, ez volt az első levegő-levegő A-10 győzelem.
A háború alatt négy A-10-est lőttek le föld-levegő rakétákkal, tizenegy A-10-est pedig a légelhárító tüzérség lőtt le. További két gép sérülten tért vissza a bázisra, leselejtezték őket. Az A-10-esek nemcsak tankok, páncélozott járművek ellen repült, hanem vadásztak az iraki Scud rakétákra is.

 
Bosznia-Hercegovina
Az A-10-esek körülbelül 10 000 30 mm-es lövést lőttek ki Bosznia-Hercegovinában 1994 és 1995 között. Miután a boszniai szerbek nehézfegyvereket zsákmányoltak egy ilidžai raktárból, több bevetést indítottak ezek felkutatására és megsemmisítésére. 1994. augusztus 5-én két A-10-es egy páncélozott járművet talált és semmisített meg. Ezt követően a szerbek beleegyeztek, hogy visszaadják a megmaradt nehézfegyvereket.
1995 augusztusában a NATO offenzívát indított Deliberate Force hadművelet néven. Az A-10-esek CAS-küldetéseket repültek, támadták a boszniai szerb tüzérséget és állásokat. Szeptember végétől az A-10 nem volt frontvonalban.
1999 márciusától visszatértek a balkáni térségbe. A-10-esek kísérték és támogatták a kutató- és mentőhelikoptereket egy lezuhant F-117-es pilóta megtalálásában. Fokozatosan több földi támadó küldetést kaptak. Az A-10 első sikeres támadása a Szövetséges Erők hadműveletben 1999. április 6-án történt, majd a harcok végéig, 1999 júniusáig a területen maradtak.

 
Afganisztán
2002 márciusától kezdődően A-10-es osztagokat telepítettek Pakisztánba és az afganisztáni Bagrami légibázisra a Tálib csoportok és az al-Kaida ellen. 2006 elejétől 2013 októberéig az A-10-esek az iraki és afganisztáni CAS-küldetések 19 százalékát hajtották végre, többet, mint az F-15E Strike Eagle és B-1B Lancer, de kevesebb, mint az F-16-osok. 2013 első felében 11 189 bevetést hajtottak végre Afganisztánban.
2010 és 2015 között 35 afgán polgári személy vesztette életét az A-10-esek támadásaiban. Négy év alatt, négy támadásban 10 amerikai katona vesztette életét az A-10-esek baráti tüzében.
2018. január 19-én 12 darab A-10-et telepítettek a 303. Expedíciós Századból az afganisztáni Kandahári repülőtérre, hogy biztosítsák a CAS-t. Több mint három év után először telepítettek A-10-eseket Afganisztánba.

 
Irak
Az iraki invázió kezdetén az A-10-esek 85 százalékos rendelkezésre-állással dolgoztak. 311 597 darab 30 mm-es lőszert lőttek ki. Egyetlen A-10-est lőtt le a légvédelem a bagdadi nemzetközi repülőtér közelében.
Az A-10C-t először 2007-ben vetették be Irakban. A Marylandi Légi Nemzeti Gárda 104. százada települt ki. Az A-10-esek a harci bevetések 32 százalékát repülték az Iraqi Freedom és a Enduring Freedom hadműveletekben.

 
Líbia
2011 márciusában hat A-10-et telepítettek az Odyssey Dawn hadművelet keretében és kivették a részüket a líbiai szárazföldi erők elleni támadásokban.

 
Iszlám Állam
Az USAF 122. vadászezredét 2014 októberében 12 darab A-10-essel a Közel-Keletre vezényelték. November közepétől az amerikai parancsnokok szinte napi rendszerességgel A-10-eseket küldtek az Iszlám Állam közép- és északnyugati célpontjaira. Két hónap alatt az A-10-esek az összes USAF-repülés 11 százalékát repülték.
2015. november 15-én, két nappal az ISIL párizsi támadásai után, az A-10-esek és AC-130-asok megsemmisítettek egy több mint 100 ISIL által üzemeltetett olajszállító tartálykocsiból álló konvojt.

 
ISIS - 2017. július–október
Az A-10-es pilóták – konkrétan a 74. Expedíciós Vadászszázad vagy a „Repülő Tigrisek” – kulcsfontosságú segítséget nyújtottak a szíriai Rakka városának az ISIS erőitől való felszabadításához. A mai Flying Tigers nem tévesztendő össze Claire Chennault tábornok második világháborús amerikai önkéntes csoportjával. Kiérdemelték a Gallant Unit Citation címet – a második legnagyobb kitüntetést, amelyet a légierő egysége kaphat. Ők lettek az első önálló századok, akik megkapták az elismerést.
„A 74 EFS az OIR összes célpontjának 44 százalékát semmisítette meg, ami Rakka felszabadítását, az ISIS háborús bevételi forrásainak megtizedelését, így az Iszlám Állam jelentős meggyengülését eredményezte.” Az egység légicsapásai 3100 ISIS-harcos halálát okozták, ami igen figyelemreméltó, hiszen a 74. EFS mindössze 12 A-10-est használt a bevetések során.

 
 
 
 

A 23. taktikai vadászezred 812-es hadianyag-specialistái töltenek be lőszert a 30 mm-es gépágyúba a Desert Storm haművelet alatt
 

Martha McSally alezredes, A-10 Thunderbolt II pilóta. A légierő első női Thunderbolt pilótája egy harci század parancsnokaként hat terminust harcolt végig Irakban és Afganisztánban.
 
 
 
 
 

 
Források / Source:
Wikipedia
Tailspin topics
©Dario Leone és a The Aviation Geek Club
Task and purpose
Air Force Times
Defense Visual Information Distribution Service
Christian D. Orr
 
 
© Légibázis Since 1998
2023 08 01