| Címkép: F-105D Thunderchief, No.61-0199, Hill AFB | Fotó: John Keefer |
|
|
| Az F-105-ös századok pilótái sokféle háttérrel érkeztek. Sokan F-100-ról jöttek, mások, például Wayne C. Warner kapitány (aki régóta szeretett volna vadászgépeket repülni) C-130 Hercules pilótaként kapott átképzést F-105-re. Néhányuknak nagyon hosszú története volt a harci repülésben.
„Jack” Broughton ezredes, aki a 355. TFW szárnyparancsnoka lett, 102 harci küldetést repült Vietnamban. Harci karrierjét P-47 Thunderboltokkal kezdte 1946-ban, harcot látott az F-80C Shooting Starsban Koreában. Összesen 12 vadászgép típuson szolgált, mielőtt átképezték a Thudra. |
 |
Bob „Spade” Cooley |
| Cooley a koreai háborúban már sok tapasztalatot szerzett pilóta volt, aki F-84F, F-86, majd F-100-as gépeken repült. Nyugat-Németországban került F-105-ösre. Megállapította hogy „...sokkal nagyobb ereje volt, mint az F-100-nak. A feladata lényegében ugyanaz volt, mint a Super Sabre-é. Nem volt sok problémám egyikről a másikra váltani."
Bitburgból folyamatosan özönlöttek a repülőgépek Spangdahlem ABS-re és a líbiai Wheelus AB-ra. Sokat dolgoztunk El Uotia gyakorló bombázóterületén, ahol nukleáris és hagyományos kiképzést kaptunk. Gyakoroltuk az ugróbombázást, zuhanóbombázást és tüzérség támadását.” |
| Cooley hiányolta a légiharc kiképzést, de aztán rájött, hogy a gép nem erre való. Ám „Semmi sem volt olyan gyors a 'Thud', ha már repült. Ez volt a világ leggyorsabb gépe akkor. Nem volt alkalmas levegő-levegő szerepre, hacsak nem kényszerítették rá.” |
|
Bill Hosmer |
| Hosmer a Kadena AB-n a 18. TFW pilótája volt. „Ébren ülni két B28 Y1 1,1 megatonnás nukleáris bombán... nagyon baljós érzés lett volna... Ha helyzet van, parancsom szerint először a sanghaji repülőteret támadtuk volna, majd utána egy másik célpontot. A támadás után keletnek kellet volna repülnünk. Ha gépem megsérül, vagy kigyullad, akkor katapultálás, és felvett volna az amerikai haditengerészet egyik rombolója." |
|
Ben Fuller százados |
| Noha nukleáris támadásokkal kapcsolatos szakértelmük kevéssé használható Vietnamban, az USAFE pilótái úgy találták, hogy az Európában tartósan rossz időjárással kapcsolatos tapasztalataik jó felkészülést jelentenek a délkelet-ázsiai monszun viszonyaira. Ben Fuller százados, a 7. TFS-nél repült Spangdahlemben, így emlékezett vissza: „A szokásos kiképzésünk alacsony repülési magasságon a navigációból és a célpontok szimulált bombázásából állt Franciaországban és Nyugat-Németországban. A küldetés profilja a cél felé alacsonyrepülés radarszint alatt, majd ugrás bombázási magasságba, majd vissza alacsonyra, és műszeres megközelítés a leszálláshoz GCA [földi irányítású megközelítés] segítségével. Az európai időjárás miatt szinte minden leszállás műszeres körülmények között történt.” |
| Úgy vélték, hogy az alacsony a magassági célmegközelítés különösen hasznosnak bizonyulna Vietnamban. És igazuk lett. Az egyik az első nagyobb F-105 akció a Rolling Thunder alatt, a „Spring High”-ban SAM-ütegek elleni támadások voltak 1965. július 26-án. Az 563. TFS hajtotta végre, 60 méter tengerszint feletti magasságban, az összes ellenséges radar észlelési határa alatt. |
|
USAFE - Thaiföld (USAFE - USAF Europe) |
| Boyd Van Horn 1965 végén érkezett az USAFE Bitburg AB-hez, és az 53. TFS-t irányította: |
| "Ott volt a régi operatív tisztem, Jim Kasler is egy csomó régi baráttal együtt a georgiai Turner AFB-ről. Mindannyian önként jelentkeztek Délkelet-Ázsiába, és a legtöbben a Takhli RTAFB-hez kerültek. Jim Kasler őrnagy a takhli 354. TFS hadműveleti tisztje lett, és ő szervezte a Rolling Thunder leghatékonyabb támadásait. 1966. augusztus 8-án lelőtték és fogságba esett." Kasler volt az USAF egyetlen tagja, aki háromszor kapta meg a Légierő Keresztjét. Bob Cooley a 9. TFS-nél szolgált Spangdahlemben, amikor parancsot kapott, hogy települjön át Thaiföldre. „Mindannyian képzettek és naprakészek voltunk. Nem volt konkrét hadszintéri felkészülés, amíg oda nem értünk.” Az USAFE F-105-ös bázisokról William Chairsell ezredes is átkérte magát Takhliba, majd 1966 augusztusában átment Koratba, ahol a 388. TFW parancsnoka lett. A 49. TFW-ből érkező John Giraudo ezredes vette át a helyét a takhli székhelyű 355. TFW-nél. |
| „Jack” Broughton ezredes: "A legtöbbjük „öreg harcos” volt már a „Thud” szakmában, de jók volak a légi harcban is. Nem hinném, hogy a levegő-levegő harcot valaha is irrelevánsnak tartották volna a gyakorlatokon, legalábbis a mi szintünkön nem. Délkelet-Ázsiában töltött időm alatt nem sok kezdő csatlakozott F-105 századokhoz. Tapasztalt srácokra volt szükségünk, hogy északra menjünk, de ha kapunk egy új srácot, mindent megtanítottunk neki a helyszínen." |
|
Murray Denton |
| "Az első benyomásom az F-105-ről az volt, hogy mekkora hatalmas gép, és milyen tágasnak tűnt a pilótafülke. Az F-106 Delta Dartból érkezve viszont nem hittem el a típus hosszú felszállási útját. Emlékszem az éjszakai felszállásokra „három zsák” üzemanyaggal (póttartály) startoltunk és vízbefecskendezést alkalmaztunk a nagyobb tolóerő érdekében. Felhasználtuk a teljes három kilométernyi kifutópályát... Nagyon stabil platform volt, és minél gyorsabban repült, annál jobb lett. Tengerszinttől 5000 méter magasságig kiválóan működött, és a hajtómű vésztartalékán gyorsabb volt, mint bármely más repülőgép 5000 méterig – csak nem fordult túl jól. Remek fegyverzete, és nagyon erős szerkezete volt, amely el tudta viselni a találatokat és haza is tudott jönni." |
|
Vizcarra szds. |
| "Ez a baba szeretett gyorsan menni. Minél gyorsabban ment, annál gyorsabban akart menni. Mivel ilyen gyors volt, egyenes vonalban akart haladni." |
|
Hogyan támadj az F-105-ösöddel? |
| 1965: "...a küldetéseken általában olyan 150 méter magasságig ereszkedsz, körülbelül 30 kilométerrel a célpont előtt. Egy előre meghatározott ponton utánégetőt kapcsolsz és felhúzod 4000 méterre, hogy vizuálisan azonosítsd a célpontot. Fordulj rá a tervezett sebességgel és süllyedési szöggel. Ezeket a paramétereket a pillanatnyi sebességed, a tengerszint feletti magasságod segítségével határozd meg. A bombavezérlő „pipper”-t kézzel állítsd be és ne a repülőgép bombázó-számítógépe végezze el." |
|
Hány küldetést kell végrehajtanod? |
| A vietnami háború alatt a repülőszemélyzet számára az alap harci szolgálat egy év vagy 100 küldetés volt, attól függően, hogy melyik következett be előbb. 100 Küldetést a Rolling Thunder alatt már hat hónap alatt teljesíteni lehetett. A hadjárat végén a legtöbb pilóta meghosszabbította thaiföldi tartózkodását. A 100 küldetést a második világháború 50-es határának megduplázásával számították ki. 1966. február elseje után ez már nem tartalmazta a Dél-Vietnam vagy Laosz feletti küldetéseket, ezeket nem számították be a 100-ba. |
| Don Totten és Ben Bowthorpe századosok a 334. TFS-ből volt az első két Thud pilóta, akik teljesítették a 100 küldetést. |
|
A „99. küldetés” áldozatai: Robert Dyczkowski és Bernard Goss |
| Számos pilóta lett a „99. küldetés” szindróma áldozata. Lelőtték őket utolsó előtti küldetésükön. Köztük volt Robert Dyczkowski százados is, aki 1966 április 23-án a 61-0157 "Shirley Ann" nevű F-105D-t repülte, és amikor felhúzott a célpontról AAA találat érte. Soha többé nem hallottak róla. A 99. küldetésén lőtték le. |
| Bernard Goss őrnagy a 421. TFS pilótája volt, és a 61-0048-as F-105D-t repülte. Egy támadást vezetett, és szintén a cél közelében találták el. Katapultált, de egy meredek hegyoldalra érkezve nem tudta stabilizálni magát, a szikláknak ütközve meghalt. A 99. küldetésén lőtték le. |
|
F-105 vs MiG 17... egy csoportos légiharc története |
| Bár nem szerepelhetett a hivatalos nyilvántartásokban, az első MiG felett aratott győzelem F-105D-vel egy 25 mérföldes üldözés végén történt, kínai légtérben, 1966. május 10-én. A Vietnami Légierő (VPAF) gépei elől menekülve sokszor kerültek kapcsolatba a kommunista Kina MiG vadászaival. EC-121D légi megfigyelő repülőgépekkel is figyelték a Kina és Észak-Vietnam határvidékét. |
| Nemsokára végre hivatalosan is megünnepelhették győzelmüket. 1966 június 29-én James Kasler őrnagy, a 354. TFS hadműveleti tisztje 46 F-105-öst vezetett az erősen védett hanoi kőolajtároló komplexum ellen. |
 |
| A támadásban a 421. TFS/388. TFW „Crab” egysége négy géppel a SAM-ütegek elnyomását végezte. Épp megsemmisítettek egy SAM-üteget AGM-45 Shrike és 70 mm-es nem irányított Mk 4 rakétákkal, amikor 1500 méter magasságon és 890 km/h sebességgel négy MiG-17-es kezdett felzárkózni rájuk. Elsőnek "Crab-4" vette észre őket és figyelmeztetést adott le, de az egy mérfölddel előtte lévő "Crab-1" és "Crab-2" láthatóan nem hallotta. "Crab-3" és "Crab-4" egy bukófordulóval igyekezett lerázni a MiG-eket, melyek tüzelni kezdtek "Crab-3"-ra, de elvétették. A "Crab-3"-ast Kenneth D Frank őrnagy vezette. A MiG-ek ekkor az élen haladó "Crab-1" és "Crab-2" felé fordultak, de a "Crab-1" hívójelű F-105F személyzete (Richard D Westcott őrnagy és Herbert L. Friesen százados, EWO) meglátta őket. Westcott utánégetőt kapcsolt, dobta a póttartályokat és élesen kitört balra. Közben a MiG-ek már tűz alá vették Fred Tracy őrnagy "Crab-2" gépét (F-105D, 58-1156), és kilenc 23 mm-es lövedék el is találta a gépet. Az egyik 23 mm-es lelassult lövedék súrolva a pilóta kezét, leverte azt a gázkarról. Ettől azonnal lekapcsolt az utánégető. A fülke műszereinek nagy részét, az oxigén-rendszert és az irányzékot is tönkretették a lövedékek. Egy golyó az AC tápegységbe csapódott, de szerencsére nem robbanógolyó volt. |
|
| Amikor az utánégető lekapcsolt, az F-105 hirtelen lelassult, a MiG túlrepült rajta, és a "Crab-2" pilótája 200 lövést adott le 20 mm-es ágyújából... irányzék használata nélkül. Tracy: |
| „Úgy manővereztem, hogy a Pitot-csövet a MiG fölé helyezzem, majd megnyomtam a ravaszt, és láttam, hogy a 20 mm-es lövedékek végigcsapnak a MiG bal törzse és szárnytöve mentén. Bal szárnya a hátrahajlott, a gép balra perdült és kb. 750 méter magasan eltűnt egy felhőben. Többé nem láttam." |
| Tracy őrnagy körülbelül tíz határozott találatot látott a MiG-en. Később amerikai egységek felfedezték a MiG-17 roncsait, és megerősítették, hogy a Tracy által eltalált vadászgép lezuhant és megsemmisült. Ez lett az első hivatalosan is megerősített győzelem, melyet F-105 ért el egy MiG-17 felett. |
| Mind a négy "Crab" gép részt vett a légiharcban. A második MiG épp "Crab-1"-est támadta és eltalálta a függőleges vezérsíkját, amikor Frank őrnagy ("Crab-3") tüzet nyitott rá, így a MiG levált "Crab-1"-ről és próbált eltűnni, de ekkor "Crab-4" is tűz alá vette, szintén egy 200-as sorozattal. Néhány pillanattal később a visszatérő "Crab-2" is tüzet nyitott rá. Ezen az alaposan megkergetett második MiG-en a találatokat nem sikerült bizonyítani, a gép esetleg sérülten de megúszta vagy később lezuhant, ám ezt nem lehetett megerősíteni. |
|
David Waldrop |
| David Waldrop 1967 egyik borús délutánján egy F-105D pilótafülkéjében ült. Hívójele 'Crossbow-3' volt. 26 gépes kötelékben repült, az egység Yen Vien, Észak-Vietnam legnagyobb vasúti pályaudvara ellen indult. |
| David Waldrop vezette 4 gépes kötelék ledobta bombáit, és lefordult a célpontról, amikor három észak-vietnami MiG-17-est vettek észre, akik egy másik F-105 raj mögé helyezkedtek. „Amint jobbra fordultam, lenéztem, és két MIG-17-est láttam meg. Az egyik már egy F-105-ös farkán volt” – emlékezett vissza Waldrop. "Rádióztam a 105-ösnek, hogy „törj jobbra!” aztán utánégetőt kapcsoltam, felgyorsítottam és a MiG-re fordultam." |
| Waldrop 1,2 Mach sebességgel közelített a MiG-re. Addig közelített, amit a MiG teljesen betöltötte a szélvédőjét. Ekkor lőtt és látta, hogy törmelékek szállnak le a MiG-ről. Majdnem beleütközött a törmelékekbe, ahogy keményen emelkedésbe rántotta gépét. 5-600 méterrel magasabban egyenesbe tette gépét, majd ereszkedni kezdett, és egy másik MiG-17-est látott meg, amint izzó utánégetővel elrepült alatta. Waldrop visszafojtott, kicsit megemelte gépe orrát és célba vette a MiG-et. |
| „Elkezdtem gépágyúval tömködni a MiG-et. Nem sokkal később körülbelül a szárny felénél tűz csapott ki, és lassú jobb süllyedésbe kezdett. Lemaradtam és újra lőttem. A MiG pörögni kezdett, zuhant lefelé és becsapódva felrobbant." |
|
Samuel E. Waters |
| |
Samuel E. Waters százados az F-105D Thunderchief kabinjában. (Fotó: USAF) |
| Samuel E. Waters százados 51 éve halt meg, 1966. december 13-án kedden, az észak-vietnami Ha Tay tartomány sűrű dzsungelében. Egyes feljegyzések szerint ez volt az első nap, amikor az Egyesült Államok légicsapást mért Hanoi fővárosára. A 29 éves harci pilóta a 12. taktikai vadászrepülőszázad, a 388. taktikai vadászszárny tagja volt. |
| Waters százados a 61-0187-es számú F-105D-vel repült halála napján. Célpontja a Yen Vien vasúti pálya volt, mindössze tíz mérföldre délre Hanoi városközpontjától. Sikeresen bombázta a célpontját, és éppen elhagyta a területet, amikor repülőgépét egy SA-2 Guideline föld-levegő rakéta találata érte. Körülbelül 15 mérföldön keresztül sikerült még repülnie, mielőtt az végül lezuhant. |
|
Robert Malcolm Elliot (1929-1968) |
| |
Elliot 61-0187-es számú F-105D gépét elkapó rakéta. A fotót egy másik F-105-ös EWO-ja készítette |
| A képet egy másik F-105-ösből az EWO készítette. Jól látható, hogy az SA-2 valójában nem találta el Elliot gépét. A robbanófejet a nyomkövető radar parancsa robbantotta fel vagy a közelségi gyújtó. A gépet a szilánkok tették harcképtelenné. Robert Malcolm Elliot holttestét csak 1998-ban találták meg. |
|
Dethlefsen százados, pilóta és Kevin „Mike” Gilroy kapitány, EWO |
| 1966 júniusában az első Wild Weasel Thunderchief megérkezett Délkelet-Ázsiába. Az egyik egység akkoriban a Takhli Királyi Thai Légibázison (RTAFB) a Takhli 354. Tactical Fighter Squadron (TFS) volt, amely a 355. taktikai vadászszárny (TFW) F-105-öseinek adott otthont. A 355. TFW 1962 óta üzemeltette a Thunderchiefet a kansasi McConnell AFB-nél, mielőtt az RTAFB-hez telepítették volna. Az F-105F-ben a pilóta és az EWO (elecrtonic war officer) ült. Az utóbbit "Bear", azaz medve-ként is emlegették. |
| Merlyn H. Dethlefsen százados 1967. március 10-én felszállt Takhliból egy "Vaskéz" (SAM elnyomás) küldetésre a thai Nguyen-i acélművek légvédelme ellen. Ez volt a 78. harci küldetése és a harmadik gép volt egy négy Thudból álló Wing-ben, amely két EF-105F-ből és két F-105D-ből állt. A gépek “hunter-killer” csoportként működtek. |
| Ahogy megközelítették a célterületet, heves AAA-tűzbe ütköztek. A felrobbanó lövedékek közepette a kötelék mintegy 1000-1500 métert süllyedt, miközben megkezdték a támadást. A vezérgép azonosított egy SAM helyszínt, és elindított egy Shrike rakétát, de az elhibázta a célt. Az ellenséges tüzérek pontosabbak voltak. A vezért lelőtték, kísérőgép is súlyos sérüléseket szenvedett, mely kénytelen volt kiválni a harcból. |
| A parancsnokságot átvéve Dethlefsen és Kevin „Mike” Gilroy kapitány, (EWO) megkerülte a célterületet, és egy második támadásba kezdett a célpont ellen. Amikor ismét támadásba lendültek, Gilroy két MiG-21-est vett észre a gépük mögött. Dethlefsen kilőtt egy Shrike rakétát a SAM ütegre, az egyik MiG pedig abban a pillanatban rakétát indított az F-105 ellen. Dethlefsen kitérő manőverbe kezdett, egyenesen a csöves légelhárítás tűzvonala felé fordult. A csel bevált, a rakéta nem talált, a MiG pedig nem követte őket a légelhárítás tüzébe, de nem is ment messzire. |
| F-105D egy rá kilőtt SA-2-t próbál kimanőverezni |
| Dethlefsen ismét a SAM üteg felé fordult, hogy ellenőrizze a csapás sikerességét. Addigra a csapásmérő erők első gépei már az acélgyárakat bombázták, repülő törmelékek és füstfelhő volt a célterület felett. Dethlefsen, miközben újra a MiG-ek lerázásán ügyködött, látta csapásmérő erő felé száguldó légvédelmi rakétákat. Miután egy bal kitöréssel megszabadult a MiG-ektől, Dethlefsen rájött, hogy a második kör közben AAA-tűz következtében gépe sérüléseket szenvedett. Dethlefsen rövid időre kivált a harcból, hogy ellenőrizze gépét. A hajtómű és a repülésirányító rendszer rendben volt, pedig egy 57 mm-es terjedelmes lyukat ütött a törzs alján. |
| A gép tehát működött, Dethlefsen pedig visszatért a harcba. Tudta, hogy az acélkomplexum kritikus célpont, és további bombázást igényel a következő napokban, ezért úgy döntött, hogy újra bekapcsolja a támadórendszert. A terület felett manőverezve észrevett egy másik SAM üteget közvetlenül előtte. Kilőtte a második Shrike rakétát, és az üteg azonnal megsemmisült. Dethlefsen, bár a rakétaindítót megsemmisítette, visszatért, hogy megkeresse a radaros teherautót, melyet először bombákkal támadott, majd végül 20 mm-es gépágyúval adta meg a kegyelemdöfést neki. |
| Dethlefsen századost az élete kockáztatásával tanúsított szembetűnő vitézségéért Johnson elnök 1968. február 1-én Becsületrenddel tüntette ki a Fehér Házban. |
|
Charles R. „Dick” Brownlee |
| |
Brownlee F-105D-30-RE Thunderchief (SN 62-4234) gépében, teljes bombaterheléssel |
| A 62-4234-est 1968. december 24-én lőtték le Laosz felett. Charles R. „Dick” Brownlee őrnagy volt a vezető repülőgép (hívójel „Panda 01”) pilótája egy négyes kötelékben. Aznap délután csapásmérő küldetést hajtottak végre a 911-es út ellen, a Ban Karai-hágó és Ban Phaphilang városa között, Laoszban. 15 óra 47 perckor Brownlee megtámadott egy teherautót a 911-es úton. Gépét ekkor légvédelmi találat érte és kigyulladt. Brownlee őrnagy repülőgépe abban a pillanatban robbant fel , amikor a katapultálási folyamat elkezdődött. Másnap a súlyosan sérült vagy halott Brownlee mentési kísérlete kudarcot vallott, ráadásul a mentőcsapat egyik tagját, Charles D. Kinget elfogták. Mindkét férfit eltűntként tartják nyilván. A helyszín egy völgy északi szélén volt, a 911-es úttól keletre, körülbelül 16 km-re délnyugatra Ban Thapachontól (170600N 1055600E). |
|
Karl W. Richter hadnagy |
| |
Karl W. Richter hadnagy gépe előtt (Fotó: USAF) |
| 198 harci küldetést teljesített Vietnam felett számos repülőgépen, köztük az F-100 Super Saberen és az O-1A Bird Dog light Forward Air Control (FAC) repülőgépen. |
| Richter önként jelentkezett, hogy átszállítson egy F-105-öst Thaiföldre, mert tudta, hogy akkor harcba is vetik. Miután megérkezett Thaiföldre, a 388. taktikai vadászezred (TFW) 421. taktikai vadászrepülő századához (TFS) osztották be a Korat Királyi Thai Légibázison, amely az F-105-ös hadműveletek központja lett Délkelet-Ázsiában. |
| Richter négy nappal Délkelet-Ázsiába érkezése után repülte első F-105 harci küldetését. 1966. szeptember 21-én egy észak-vietnami MiG-17-est lőtt le az F-105-össel. A győzelmet gépágyúval érte el. 100 küldetést teljesített az F-105D-vel a 421. TFS-sel Koratnál, majd további 100 repülést vállalt. „Túl gonosz vagyok, soha nem fognak elkapni.” - mondta Richter. |
| Karl W. Richter hadnagyot 1967. július 28-án lőtték le, 24 éves volt akkor. Bombatámadást vezetett egy észak-vietnami híd ellen. Kísérője egy még vietnamban zöldfülű, tapasztalatlan pilóta volt, őt utasította, hogy egyelőre maradjon a viszonylag biztonságos Route Pack 1 területén. Ezután ráfordult a célra, majd nem sokkal később légelhárító tűz (AAA) érte. Richternek sikerült katapultálnia F-105-öséből. Az újonc látta ezt, és azonnal riasztotta a légimentést, és egy Sikorsky HH-3E „Jolly Green” indult Richterért. Richter ejtőernyőjével egy durva mészkőgerincre érkezett, ahol életveszélyes sérüléseket szenvedett, eltört a nyaka is. Amikor a Jolly Green legénysége rátalált, már haldoklott. Richtert betették a helikopterbe, de útközben meghalt. |
| Számos szobra áll az Egyesült Államokban, melyek méltó emléket állítanak bátorságának. Az alabamai Maxwell AFB-n szobra talpazatán Ézsaiás 6:8 bibliai felirata olvasható: „Kit küldjek, és ki megy értünk? Itt vagyok. Küldj el engem." |
|
Ralph L. Kluster |
| |
Ralph L. Kluster őrnagy fegyverkamerája által készített felvétel 1968. június 3-án. Az áldozat egy MIG-17-es. Kluster 20 milliméteres gépágyúval tüzelt a MiG-re (Fotó: USAF) |
|
Ron Laffoon |
| "Az utolsó beosztásom az USAF-ben a 23. TFW-nél volt. Edmund Edwards ezredes volt a parancsnokom. A Wing repülőgépe akkoriban az F105 „Thud” volt. Edwards ezredes vezette az első rajtaütést Észak-Vietnamban." |
|
Max Corder |
| Corder 1968 elején érkezett a Moody AFB-re pilótaképzésre. "Nem ismertem még a légi háborút. Az egyik oktató repülősruhájának vállán egy jelvény volt, amelyen ez állt: 100 küldetés, Észak-Vietnam, F-105D. Nem tartott sokáig, míg én és a többi diák megtanultuk, és tiszteletben tartottuk ennek a teljesítménynek a jelentőségét. Volt egy küldetésem DaNangban AC-47-essel, egy másik pedig a B-52-essel, főleg Thaiföld felett. F-105-ösök voltak az őrangyalaink a hanoi és haiphong-i küldetéseink során." |
| 1964. május 9-én egy kaliforniai légibemutatón Gene Devlin kapitány vesztette életét kigyulladó gépe miatt. |
| Négy nappal Devlin halála után Nellis AFB-n egy F-105D-n felszállás közben meghibásodott a hajtómű, a gép Las Vegas Woodland North külvárosában lezuhant. Egy anya és három gyermeke meghalt a helyszínen. A becsapódó gép hét házat döntött romba, két autó megsemmisült. Több ház is leégett a baleset helyszínén. A pilóta sem élte túl. |
| A légierő leállította az összes F-105-öst, amíg meg nem állapították a balesetek okát. Az F-105-tel kapcsolatban számos problémát fedeztek fel és javítottak ki az ellenőrzések során, és a repülőgépet a vietnami háború eszkalálódása előtt időben ismét szolgálatba állították. |
| Gene Devlin kapitány és a lángoló F-105-ös 1964. május 9-én. (Fotó: USAF és Aerospace Museum of California) |
| Ted Spitzmiller Century Series, The USAF Quest Air Supremacy 1950-1960 |
|
| © Légibázis Since 1998 |
| 2023 08 01 |
| |
|
|
|
