| Címkép: Két F9F-8T Cougar, MCAS Cherry Point, 1962. U.S. Marine Corps (amerikai tengerészgyalogság) BuNo 147317 és 147328 gépei, VMT-1 tengerészgyalogos kiképző század, 2. Marine Air Wing (repülőezred) |
| Forrás: U.S. Navy National Museum, photo No. 1996.253.7404.001 |
|
|
| Grumman Aircraft Engineering Corporation |
|
| A Grumman F9F/F-9 Cougar az Egyesült Államok haditengerészetének és tengerészgyalogságának hordozókon települő vadászrepülőgépe. A Cougar a Grumman F9F Panther gépének egyenesági leszármazottja. A Panther egyenes szárnyát modernebb nyilazott szárnyra cserélték. A fejlesztés az F9F-6 terveivel indult. |
| A nyilazott szárnyú MiG-15 1949-ben mutatkozott be, de pletykák szintjén már egy évvel korábban tudtak róla. Annak ellenére, hogy a nyilazott szárnyú repülőgépekkel folytatott kisérletek nyilvánvalóvá tették annak előnyeit, a haditengerészet kezdetben nem az ilyen repülőgépek fejlesztésére összpontosított. A MiG-15 érkezése, amely könnyedén legyőzhette az egyenes szárnyú vadászgépeket Észak-Korea feletti légi háborúban, jelentős tényező volt a nyilazott szárnyú harci gépek fejlesztésében. |
| A prototípusok viszonylag gyorsan elkészültek a Panther módosításával, és az első XF9F-6 1951. szeptember 20-án a levegőbe emelkedett. A hagyományos csűrők használata helyett az F9F-6 spoilereket használt a szárny felső felületén, illetve az irányfelületeket kivitték egészen a szárnyvégekig. |
| A változatból 646 épült. 1952 közepétől 1954 júliusáig gyártották. Az F9F-6 először 1951. szeptember 20-án repült, hét hónappal azután, hogy Grumman aláírta a szerződését a Cougarra. Az első 30 gép még a Phanter F5 változatának hajtóművét használta, majd az erősebb J42 P-8-ra cserélték. Beépített fegyverzete négy 20 mm-es (0,79 hüvelyk) AN/M3 ágyú volt az orrban. Kapott az orrba egy UHF irányadó antennát, illetve pár gépet utántöltő-csonkkal szerelték fel. Az F9F-6 már Aero 5D-1 célzórendszert használt egy APG-30A radarral. Az F9F-6P felderítőgép volt, az orrágyú helyett kamerákkal. Az aktív szolgálatból való kivonás után sok F9F-6-ot pilóta nélküli drónként használtak, F9F-6D néven, vagy drónvezérlőként, F9F-6K néven. Nevük később QF-9F illetve DF-9F lett |
| Összesen 168 darab készült Allison J33 hajtóművel, de a Pratt & Whitney J48 hajtómű erősebb volt, így később mindegyiket átszerelték a J48-ra. |
| A haditengerészet két módosított F9F-7-est használt a brit ihletésű futómű nélküli felszállásokhoz. Az indoklás az volt, hogy mivel egy repülőgép futóműve a teljes tömeg mintegy 33%-át teszi ki, a futómű nélküli repülőgép nagyobb hatótávolságot tudna elérni, és több fegyvert szállíthat. A gépeket egy rámpa és egy ideiglenes futóműként szolgáló 'dolly' segítségével indították. A le- és felszállási tesztek is pozitív eredményeket hoztak, bebizonyították, hogy az elképzelés egyértelműen lehetséges, a projektet 1955-ben mégis leállították. A repülőgépeket nehéz lett volna a fedélzeten mozgatni, illetve szükség esetén lehetetlenné tette volna a szárazföldi bázison való alkalmazást. |
| Több fejlesztést is beépítettek a gépekbe. A repülőgép irányításának javítása nagy támadási szögeknél és a hatótávolság növelése fontos volt. Módosították a gépágyúkat, a szárnyakat, javították az alacsony sebességű és nagy támadási szögű repülést, több helyet biztosítottak az üzemanyagtartályoknak. A végsebesség 704 mph (1133 km/h) lett, a minimális katapultálási sebesség pedig 235 km/h-ra csökkent. |
| A gép süllyedésben már átléphette a hangsebességet. A lőszerjavadalmazást a fegyverek fölé szerelték, eddig oldalt és alatta volt. Javították a pilóta kitekintési szögét is. 1954 áprilisa és 1957 márciusa között 601 repülőgépet szállítottak le. A késői gyártású F9F-8 repülőgépek a szárnyak alatt négy AIM-9 Sidewinder levegő-levegő rakétát vihettek. Ez volt első haditengerészeti repülőgép, amely Sidewinderekkel bevetésre került). Atomfegyverek hordozására is alkalmassá tették. |
| F9F-8T Cougar (TF-9J) kiképzőgép |
| A haditengerészet 1956 és 1960 között 377 kétüléses F9F-8T kiképzőgépet szerzett be. Különlegessége volt, hogy teljes fegyverzettel is dolgozhatott. |
| F9F-8P Cougar (RF-9J) felderítő |
| Összesen 110 darab F9F-8P ( foto-felderítő ) készült, alaposan átalakított orrésszel a kamerák számára. 1960 után visszavonták őket tartalék századokba. |
| Az F9F-ről ismert volt, hogy rendkívül jól manőverezhető és könnyen repülhető volt. Corky Meyer, aki mind az F9F Cougart, mind az NA. FJ-3 típust repülte, megjegyezte, hogy az utóbbihoz képest a Cougar zuhanórepülésben 1,2 Mach elérésére is alkalmas, a manőverezési korlátja pedig 7,5 g, szemben a régebbiek 6 g-jével. A gép két órát járőrözhetett, 280 km-re távolodhatott a hordozótól, de három órás feladatokat is elláthatott. |
| Az F9F Cougar többcélú repülőgép volt, ami megmagyarázhatja, hogy miért vetették be ritkábban, mint a dedikált vadászgépeket. |
|
|
|
|
 |
 |
|
| F-9 Cougar és az F9F Phanter |
|
|
|
|
|
| Az első F9F-6-okat a USS Yorktown VF-32 százada kapta meg 1952 végén, majd a VF-24 1953 augusztusában, de túl későn ahhoz, hogy részt vegyenek a kóreai légi háborúban. Az F9F-8-asokat 1958–59-ben kivonták a frontszolgálatból. |
| A Cougar egyetlen változata, amely harcot látott, a TF-9J kiképző volt, a vietnami háború alatt. Négy Cougar század szolgált az amerikai tengerészgyalogságnál és a H&MS-11 karbantartó osztagnál Da Nangban és a H&MS-13-nál Chu Laiban. Nagy sebességű légi parancsnoki szerepkörben alkalmazták őket, légicsapások irányításához ellenséges állások ellen. |
| A kiképzőváltozat hosszú karriert futott be, több mint 20 éven át szolgált. |
| A NAVY VF-21 három gépe egy légi utántöltési szakasz beiktatásával 3 óra 45 perc és 30 másodperc alatt teljesítette a transzkontinentális repülés 2438 mérföldes (3924 km-es) útját 1954 április elsején. |
| F9F Cougar-t az amerikaiakon kívül csak az argentínok alkalmazták. Az Argentin Naval Aviation később a kiképzőváltozatból is vett kettőt és ezeket 191-ig használták is. |
XF9F-6
Az F9F-5 Pantherből készült prototípusok, három darab.
F9F-6 (F-9F)
Kezdeti gyártási verzió.
F9F-6P (RF-9F)
Fotó-felderítő változatok.
F9F-6PD ( DF-9F)
Drone-irányító repülőgép, F9F-6P-ből átalakítva.
F9F-6D (DF-9F)
Drone-irányító repülőgép, átalakítva normál F9F-6-okból.
F9F-6K (QF-9F)
Pilóta nélküli drón harci kiképzéshez, F9F-6-okból átalakítva.
F9F-6K2 ( QF-9G)
Az F9F-6K céldrón továbbfejlesztett változata
F9F-7 (F-9H)
Az Allison J33 hajtóművel, de a legtöbbet J48-asra cserélték.
F9F-8 (F-9J)
Hosszabb központi törzs, megerősített kabintető, újratervezett szárny, megnövelt üzemanyag-kapacitás és AIM-9 Sidewinder rakéták.
YF9F-8B (YAF-9J)
F9F-8-ból átalakított együléses támadórepülőgép prototípusa.
F9F-8B (AF-9J)
F9F-8-asok együléses támadóvadászokká alakítva.
F9F-8P (RF-9J)
F9F-8-asokból épített fotó-felderítő változatok, 110 épült.
YF9F-8T (YTF-9J)
Az egyik F9F-8 repülőgépet az F9F-8T oktatórepülőgép prototípusává alakították át.
F9F-8T (TF-9J)
F9F-8-ból épített kétüléses oktatórepülőgép.
NTF-9J
Két TF-9J speciális tesztfeladatokhoz.
YF9F-9
Eredeti jelölése az YF11F-1 Tiger prototípusának. Az első repülés 1954. július 30-án történt; 1955 áprilisában lett YF11F-1 Tiger. |
Egyesült Államok haditengerészete
Egyesült Államok tengerészgyalogsága
Argentin haditengerészet - ARA - Armada de la República Argentina |
| Wikipedia angol nyelvű oldala. |
| Más amerikai repülőgéptípus választása: |
|
|
|
|
