| Címkép: F9F-3 Panther négycsövű 12,7 mm-es kisérleti Emerson géppuskával, 1950-ben | Forrás: U.S. Navy National Museum, photo No. 1996.253.7403.010 |
|
|
| Grumman Aircraft Engineering Corporation |
|
| Az Egyesült Államok haditengerészetének legsikeresebb első generációs sugárhajtású vadászgépét, az F9F Panthert a koreai háborúban eleinte figyelmen kívül hagyták. A Koreai partok közelében repülőgép-hordozókról felszálló F9F-ek a 77-es csoporttal együtt segítettek megállítani az észak-koreai inváziót azt követően, hogy a kommunisták 1950. június 25-én átkeltek a 38. szélességi fokon. |
| Richard „Stretch” Clinite |
|
| A „The Blue Tail Fly” és egy tapasztalt VF-153 pilóta, Richard „Stretch” Clinite hadnagy esete legendává vált. |
| A Panther alkatrészek a háború utolsó szakaszában már nagyon kis mennyiségben álltak rendelkezésre. VF-153 karbantartó személyzetének kreatívnak kellett lennie, amikor az egységben lévő üzemképes repülőgépek száma riasztóan csökkenni kezdett az elhasználódás miatt. |
| Richard ‘Stretch’ Clinite 1953 májusának elején egy normál fémszínű Dash-5' változatú F9F-5 típussal repült (Dash-5' változat a megnövelt tűzerejű F9F-5), amikor a koreai légvédelem eltalálta gépét. A 312-es függőleges vezérsíkja javíthatatlanul megsérült, bár Clinite vissza tudott térni a hajóra, úgy nézett ki, hogy a gépet a kikötői bázisra kell küldeni nagyjavításra. Időközben egy másik VF-153-as pilóta, Ens "WA" Wilds visszahozott egy szabványos F9F-5-öt, melynek elülső törzsét a légvédelem szépen kilyuggatta. A szerelők a homlokukra csaptak, majd a két gépet szétszedték, a 312-es használható törzselő- és középrészét összeépítették Wilds gépének farokrészével. Így született meg egy hybrid, addig még nem létező gép egy Dash-5 konfiguráció és egy normál F5-ös törzsfőegységeiből. Mivel Wilds gépe kék festést kapott, az "új" gépnek a 'The Blue Tail Fly' nevet adták. (A kék farok repül). |
| Az egyszeri gép másfél hétig eseménytelenül repülte harci küldetéseit Clinite-al a fülkéjében, majd visszarendelték az Egyesült Államokba újjáépítésre. |
| A 'The Blue Tail Fly' visszaküldése utáni napon Clinite már egy másik F9F-el indult harcba. Wonsan közelében légvédelmi találat érte, mely annyira megrongálta repülőgépét, hogy a tenger felett katapultálnia kellett. Egy mentőhelikopter érkezett a helyszínre, de az erős széllökések felkorbácsolták a víz felszínét, és megakadályozták Clinite kiemelését. A helikopter személyzete megpróbálta biztonságosan kiemelni a lezuhant pilótát, de ez lehetetlen feladatnak bizonyult, mert a nagy szél folyamatosan kifelé lökte a pilótát, félő volt, hogy az ejtőernyő maradéka, melyet a pilóta nem tudott levágni, a farokrotornak csapódik. Bár a Clinite-ot végül a USS Samuel N Moore (DD-747) romboló kimentette, már késő volt. Clinite megfulladt, az újraélesztési kísérletek kudarcot vallottak. |
| Sok pilóta mondta akkor, hogy a 'The Blue Tail Fly' megvédte pilótáját minden rossztól. A hybrid géppel nem voltak műszaki gondok, igazából nem kellett volna visszaküldeni. Ha Clinite továbbra is ezzel géppel repülhetett volna, még ma is élne... állították pilótatársai. |
| „The Blue Tail Fly” - a fülkében Richard „Stretch” Clinite |
|
|
| Ez a gép volt a Grumman első sugárhajtású vadászgépe. Ez volt a Blue Angels műrepülő csoport első sugárhajtású repülőgépe. A gépet exportálták Argentínába is, ez a gép lett az Argentin légierő első sugárhajtású vadászgépe. Összesen 1382 F9F épült, az amerikai haditengerészet és a tengerészgyalogság is használta a koreai háborúban. |
| A Grumman vesztett a Douglas F3D Skynight ellenében a G-75 típusjelű prototípusával, ám a Navy fenntartotta a projectet, ha az F3D tervezése, gyártása gondokba ütközne. A Grumman gépére két prototípusig szerződést is kötött a Navy, és megkapta az XF9F-1 jelzést is. A Grumman természetesen rájött, hogy a G-75 zsákutca lesz, de már dolgoztak ekkor a G-79-en. Haditengerészet Repülési Irodája (BuAer) egy bürokratikus manőverrel a G-75-ös szerződésben átírták a szöveget, hogy az már a G-79 három prototípusát tartalmazza. Ez lett a Phanter (Párduc). |
 |
| A Panther prototípusa először 1947. november 21-én repült Corky Meyer tesztpilótával. Az akkori amerikai hajtóművek helyett inkább a Rolls-Royce Nene hajtóművét használták. A sorozatgyártású repülőgépek is ezt használták, csak éppen J42 néven és a Pratt & Whitney gyártotta le őket. Mivel nem volt elegendő hely a szárnyakon és a törzsön belül az üzemanyag számára, szárnyvégen egy-egy fix üzemanyagtartályt helyeztek el. Az F9F 1949 szeptemberében engedélyt kapott a repülőgép-hordozókról való repülésre. A haditengerészeti gépek fejlesztési szakaszában Grumman úgy döntött, hogy a Pratt & Whitney J48 -P-2 hajtóművet építi be, ami igazából a Rolls-Royce RB.44 Tay. |
| Grumman XF9F-2 Panther, G-79 modell, az első prototípus (122475). Helyszín: Naval Air Testing Center, Patuxent River Naval Air Station, 1948. A Grumman tesztpilótája, Corky Meyer (Corwin H. Meyer) a repülőgép farka alatt sétál a kabin felé. |
|
|
|
|
| XF9F-2, a második prototípus (122477) Floyd Bennett Field, 1948. május 15. Fotó: Bill Larkins |
|
|
|
|
| A felderítő változatú F9F-5P (BuNo 126270) a VC-61 "Eyes of the Fleet" századtól. Naval Air Station North Island és Point Loma felett repül, (California) |
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
| F9F-2P VC-61. USS Bon Homme Richard (CVA-31) 1952 |
|
|
|
|
|
| A VF-111 század F9F-2 (BuNo 127174) típusú repülőgépének szárnyai már felnyitva, miután visszatért a USS Valley Forge hordozóra. A hordozó négy küldetést teljesített a a délkelet-ázsiai vizeken. A harmadik során Pantherei Korea felett harcoltak. |
|
|
|
|
| Argentín F9F Panther. Szárnyai alatt hat HVAR és két 340 Kg-os napalm MK-47. |
|
|
| Neil Armstrong és John Glenn |
| Neil Armstrong leendő űrhajós hetvennyolc harci küldetést hajtott végre F9F-en 1951-ben a USS Essexről . Majon-ni területén található logisztikai bázis ellen végrehajtott rajtaütés során egy alacsonyan repülő gépek ellen kifeszített légvédelmi kábelnek ütközött. Bár a kábel majd' másfél métert levágott a szárnyából, sikerült visszarepülnie barátságos területek fölé, és ott katapultált. |
| Armstrong leendő kollégája John Glenn 1953-ban a VMF-311-es századnál repült F9F gépeken. Századánál a „Magnet Ass” (Mágneses segg) becenévvel illették, mert vonzotta a találatokat. Az egyik küldetése során egy nyolcvanöt milliméteres légvédelmi lövedék 25 centiméteres lyukat ütött F9F gépének szárnyán – de visszatért a bázisra. Repülőgépét egy héttel később kilyukasztotta egy harminchét milliméteres lövedék, de ismét hazatért. Glenn később átszállt egy F-86-osra, és lelőtt három MiG-et. |
| Amikor a koreai háború 1950. június 25-én, vasárnap hajnali 4 órakor elkezdődött, az F9F Panther az amerikai haditengerészet hordozóin települő repülőgépek túlnyomó részét alkotta. |
| Az Egyesült Államok haditengerészeténél és tengerészgyalogságánál a koreai háború alatt összesen 32 Panther osztag került bevetésre, illetve az F9F-2/5P fegyvertelen fotó-felderítő változatok teljesítettek még küldetéseket. A Panther a haditengerészet legszélesebb körben használt sugárhajtású vadászgépe lett a koreai háborúban, 78 000 bevetést repült. Az F9F-2-es, F9F-3-as és F9F-5-ös gépeket robusztus, sikeres támadórepülőgépként jellemezték. A pilóták nagyra értékelték a légkondicionált pilótafülkét. |
| 1950. július 3-án Leonard H. Plog főhadnagy a VF-51 század F9F-3-as gépével repült. Hétfőn reggel 09:30-kor ő volt a harmadik gép, mely felszállt a USS Valley Forge fedélzetéről. Kísérője EW Brown zászlós volt. 140 perc múlva Phenjan felett voltak. Feladatuk egy katonai reptéren parkoló vadászgépek megsemmisítése volt. A repülőtéren többféle robbanómotoros gép volt, köztük Jak-9 vadászokkal. Néhány Jak felszállt, hogy szembeszálljon az amerikaiakkal. Plog és Brown rájuk fordultak. Plog az egyik Jak mögé került, amikor észrevette, hogy nyomjelzők süvítenek el körülötte. Egy Jak mögötte volt 6 óránál. Azonnal hasra húzta a botkormányt, keményen emelkedett, mjd lassított, így a Jak mögé került, és azonnal tüzet nyitott gépágyúival. Lövései végigszántották a Jak törzsének tetejét közvetlenül a pilótafülke mögött, és a bal szány tövének közepénél értek véget. A Jak hatalmas robbanással szétesett. Plog aznap tehát megszerezte az Egyesült Államok haditengerészetének a háború első légi győzelmét egy Jak-9 ellen. |
| Bár a Pantherek sebessége relatív alacsonyabb volt mint a MiG-15-ösé, mégis hét gépet lőttek le, kettő saját veszteség mellett. |
| 1950. november 9-én William (Bill) Amen hadnagy a VF-111 pilótája volt és, F9F-2B-vel repült. A Sinuiju hidak ellen, a Yalu folyó torkolatánál harcba keveredett egy MiG-15-össel és lelőtte. Ez volt az első a hét közül. |
| 1952. november 18-án Royce Williams hadnagy a USS Oriskany VF-781 századától négy MiG-et semmisített meg egy 35 perces összecsapás során a Hoeryong kikötője elleni támadásban.Ez az akció kevéssé ismert, mivel az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége (NSA) – amelynek létezése akkor szigorúan titkos volt – részt vett a küldetés megtervezésében. Harc közben Williams elvesztette a kapcsolatot kisérőjével és egyedül maradt hat MiG-el szemben. Négyet lőtt le közülük. Leszállás után az Oriskany fedélzetén 263 gépágyútól származó találatot számoltak össze gépén. |
| Williams győzelmei figyelemre méltóak, mivel a négy MiG vadászt a szovjet haditengerészet pilótái vezették: orosz források 40 évvel később megerősítették Williams állításait: közölték, abban a harcban Beljakov és Vandalov kapitányok, valamint Pakhomkin és Tarsinov hadnagyok veszítették életüket. |
| Richard Hallion 'The Naval Air War in Korea' című könyve szerint egy tipikus Carrier Air Group legénységének 10 százalékát veszítette el minden egyes koreai harci bevetéskor. A haditengerészet hatvanhét F9F gép elvesztését jelentette le ellenséges behatás miatt a háború során. A repülőgép--hordozókon leszállni is legalább akkora kockázatot jelentett, mint az ellenséges elhárítás, amint az a katapultálási rekordok kijózanító listájából is kiderült. |
| A Panthereket 1956-ban vonták ki az élvonalból, de 1958-ig kiképzőként, valamint az US Naval Air Reserve és az US Marine Air Reserve egységeinél még maradtak. A haditengerészet Blue Angels csoportja négy évig használta a Panthert, 1951-től kezdve. 1962 szeptemberétől a még működő Pantherek az F-9 egyszerűsített jelzést kapták az Egyesült Államok új jelölési rendszere miatt. |
| Egy USMC F9F Panther négy napalmbombát dob, melyek közül három a levegőben még látható (nyílakkal jelölve). A célpont a kommunista Koreában egy csapatösszevonó és -ellátó terület. A fénykép egy 92 repülőgépes támadás alatt 1953. június 10-én készült. |
|
| A Panther egyetlen külföldi vásárlója az Argentin Naval Aviation volt, amely 1957-ben 28 ex-USN F9F-2B repülőgépet vásárolt; az első 10 1958-ban érkezett meg. Csak 24 repülőgépet helyeztek üzembe, a többit tartaléknak használták. Az Argentin Pantherek első repülése 1958 decemberében volt, az utolsó repülőgépet pedig 1961 januárjában állították hadrendbe. |
| Az akkor még egyetlen argentin hordozót, az ARA Independencia-t nem tartották elég erősnek az F9F indításához, ezért a repülőgépek szárazföldi bázisúak voltak. 1963 júliusában azonban a 0453/3-A-119 Panther egy kísérlet részeként leszállt az Independencia fedélzetére, így ez lett az első sugárhajtású repülőgép, mely leszállt egy argentin repülőgép-hordozóra. A típust alkatrészhiány miatt 1969-ben kivonták a hadrendből. |
| Haditengerészeti lázadás, 1962 - 1963 |
| Az Argentín Haditengerészet F9F-2 Pantherei harcoltak az 1963-as argentin haditengerészeti lázadásban, ami az argentin hadsereg egyes részeinek fegyveres összecsapása volt, amely 1962. szeptember 21-től 1963. április 5-ig tartott. A lázadást katonatisztek robbantották ki, akik azt akarták, hogy az állam keményvonalas álláspontot képviseljen el a belpolitikai harcokban. A légierőtől összesen 13 tiszt csatlakozott, és AT-6, Panther és F4U gépekkel támadták a konzervatív erőket. Az F-9F-ek egy előrenyomuló lázadó katonai oszlopot támadtak, megsemmisítettek egy tucat M4 Sherman tankot, kilenc katona meghalt és 22-en megsebesültek. A kormány ezt megtorolva légicsapásokat intézett a haditengerészeti támaszpont ellen, és megsemmisítette a haditengerészet öt repülőgépét. |
| Az argentin Pantherek részt vettek az Argentína és Chile 1965-ös határmenti összecsapásaiban de légiharcra végül nem került sor. |
XF9F-2
Prototípusok, kettő épült
F9F-2
Az első szériaváltozat, Pratt & Whitney J42 hajtóművel. 567 épült.
F9F-2B
Szárny alatti pilonokkal felszerelt változat. Mivel minden F9F-2-t felhoztak erre a szabványra, a B jelölést később elvetették.
F9F-2P
Fegyvertelen fotó-felderítő, Koreában használták.
XF9F-3
Az F9F-3 prototípusa, egy épült.
F9F-3
Allison J33 hajtóműves változata. 1962-ig mindegyik gépet átszerelték J42-re.
XF9F-4
Az F9F-4 fejlesztésénél használt prototípusok, kettő épült.
F9F-4
Hosszabb törzsű változat, nagyobb üzemanyag-terheléssel és J33-as hajtóművel. 1962-ben átépítve J42-re. Az F9F-4-ek voltak az első repülőgépek, amelyek sikeresen alkalmaztak túlnyomásos levegőt, melyet a hajtómű kompresszorfokozataiból csapoltak le, és átfújták a résszárnyak felületén, nagyobb légsebességet szimulálva a vezérlőfelületen, és így 17 km/h-val csökkentették a leszállási sebességet. Felszálláskor 13 km/h sebességet nyertek. Később átnevezték F-9C -re.
F9F-5
Az F9F-4 Pratt & Whitney J48 hajtóműves változata. Később átnevezték F-9D-re. Az utolsó nagy számban épült sorozat volt, Dash-4' és Dash-5' változatban 615 gép, Dash-5P változatban 40 gép épült.
F9F-5 Dash-5'
A Dash 5' változat egy félelmetes támadógép volt, 907,20 kg(2000 font) bombával, hat darab 12,7 cm-es rakétával, valamint négy darab 20 mm-es, orrba szerelt gépágyúval, egyenként 200 tölténnyel.
F9F-5P
Fegyvertelen fotó-felderítő változat, hosszabb orral. Új jelölése RF-9D lett.
F9F-5K
Miután az F9F Panthert kivonták a szolgálatból, számos F9F-5-öt átalakítottak pilóta nélküli célgépekké, nevük QF-9D lett.
F9F-5KD
Drón-irányító gép F9F-5K drónokhoz. Új neve DF-9E lett. |
Egyesült Államok haditengerészete
Egyesült Államok tengerészgyalogsága
Argentin haditengerészet - ARA - Armada de la República Argentina |
| Wikipedia angol nyelvű oldala. |
 |
F9F vs MiG-15 |
| Más amerikai repülőgéptípus választása: |
|
|
|
|
