| Címkép: Navy RA-5C Vigilante. Az RVAH 3 század gépe | Forrás: Reddit |
|
|
| Az A-5 fejlesztése 1954-ben kezdődött az NAA magánvállalkozásaként. Eredetileg szuperszonikus távolsági bombázó repülőgép lett volna. Egy nagy és bonyolult repülőgép volt, számos innovatív funkcióval, például az első bombázó, amely digitális számítógépet kapott, elérhette a 2 Mach sebességet, nukleáris csapásmérésre is alkalmas lehetett. Ez viszonylag ambiciózus elképzelés volt akkoriban. Az Egyesült Államok haditengerészete 1956. augusztus 29-én szerződést kötött a céggel a fejlesztésre és gyártásra. A típus alig több mint két évvel később, 1958. augusztus 31-én hajtotta végre első repülését. 1961 júniusában szolgálatba is állították, de hamarosan kiderült, valójában nincs igény a gépre. Ekkor tervezték át taktikai csapásmérő-felderítő gépnek. A vietnami háborúban széleskörűen alkalmazták. |
| Az RA-5C valószínűleg a legjobb, minden bizonnyal a legerősebb felderítő repülőgép volt, amelyet a haditengerészet valaha is üzemeltetett hordozókról. Soha nem cserélték le semmi hasonlóra. Gyors volt, jó a hatótávolsága, és elég nagy ahhoz, hogy kamerákat, oldalra mutató radart és elektronikus jeldetektorokat helyezzemek el a belső kamrában. Megőrizte fegyverszállítási képességét is pilonokkal, de nem valószínű, hogy valaha is használták támadórepülőként, figyelembe véve az RA-5C felderítő platformként való értékét. Viszonylag keveset is rendeltek a hordozókra. |
| Az A3J -1 jelzésű Vigilante először a Heavy Attack Squadron Three (VAH-3) kötelékében lépett szolgálatba 1961 júniusában a Sanford haditengerészeti légibázison. 1963-ban az A-5 beszerzése véget ért, és a típust átállították gyorsfelderítő feladatra. Az első RA-5C-ket a VAH-3, az A-5A és A-5B Replacement Air Group (RAG)/Fleet Replacement Squadron (FRS) kapták, amelyet később felderítő támadócsoportnak (RVAH-3) neveztek át. Ahogy áttértek a támadó változatról a felderítő változatra, az összes Vigilante osztagot ezt követően VAH-ról RVAH-ra nevezték át. |
| 1960. december 13-án a haditengerészet parancsnoka, Leroy A. Heath (pilóta) és Larry Monroe hadnagy (Navigátor) Fédération Aéronautique Internationale (FAI) rekordot állított be egy korai gyártású A3J-1 Vigilante géppel. A bombatérben 1000 kilogrammos terhet helyeztek el. Az Edwards légibázis felett, Dél-Kalifornia sivataga felett a Vigilante körülbelül 2253 kilométer/órára gyorsult fel, majd meredek emelkedésbe kezdett. A Vigilante közel ballisztikus pályán húzott felfelé, és elérte a 27 874 méteres tengerszint feletti magasságot (FAI rekord száma: 4568). Ekkor a repülőgép körülbelül 645 km/órára lassult. Egy pillanatra „súlytalanok” voltak, amit Heath „kellemes érzésként” írt le. |
| Greg Goebel szakértő (Air Vectors): “...Ezen a magasságon a repülőgépnek nem volt elég aerodinamikai közege. A hátára fordult, zuhanni kezdett, a hajtóművek pedig leálltak a híg légkörben. Ilyen problémák azonban a kísérletet megelőző gyakorlórepüléseken is előfordultak, és a személyzet tudta, mire számítson, így a pilóta egyszerűen elengedte a vezérlőket, és ahogy a gép a légkör sűrűbb rétegeibe ért, magától visszaállt természetes pozíciójába. Heath újra be tudta indítani a hajtóműveket, és biztonságosan leszáltak.“ |
| A rekorddöntésért William B. Franke a haditengerészet minisztere Heath parancsnokot a Distinguished Flying Cross kitüntetéssel, Monroe hadnagyot pedig a légi éremmel tüntette ki. Az 1960. december 16-i repülésen Arleigh Burke tengernagy, a haditengerészeti műveletek főnöke és James Russell admirális, a haditengerészeti műveletek helyettes vezetője is jelen volt. |
| Los Angeles Times, 1960. december 16., 2. oldal, 6. oszlop és 32. oldal, 2 oszlop: |
| A haditengerészet A3J Vigilante repülőgépe 91 045,8 láb magasságba jutott, ezzel megdöntve Oroszország 67 096 láb nemzetközi rekordját. A National Aeronautic Assn képviselői hivatalos megfigyelői minőségben jelen voltak az eseményen. A rekorddöntést követően egy 1000 kilogramm terhet szállító sugárhajtású repülőgépre vonatkozó magassági világrekordra vonatkozó keresetet nyújtottak be a Federation Aeronautique Internationale párizsi világrekord-ügynökséghez. Gondosan ellenőrzött repülési mintát követve a Vigilante emelkedését magasságmérő radarok követték nyomon, amelyeket a NAA képviselői figyeltek a földön. A rekordmagasságot lezárt barográffal is mérték, és rögzítették a légnyomásokat, melyekből a magasság meghatározható. |
| Ez volt az első alkalom, hogy az Egyesült Államok versenybe szállt ezért a különleges rekordért, amely megköveteli, hogy a repülőgép a rakományt legalább 141 köbméteres belső térben szállítsa. |
| Larry Monroe hadnagy és Leroy Heath parancsnok az A3J-1 Vigilante pilótafülkéjében. |
| Forrás: This day in aviation |
|
| A megépített 91 darab RA-5C-t a korábbi gyártásúak átalakításával egészítették ki. Nem minden forrás ért egyet, de Joe Baugher egységesítette a BuNo általi konverziók listáját. Összesítése szerint 43 A-5A-t alakítottak át, köztük az egyik A3J-1 prototípust. Ezenkívül az eredeti 18 darabból álló A3J-2-ből az első hat darabot átépítették RA-5C konfigurációra, összesen 140 gépen. Egyes források szerint ez 134, a különbség valószínűleg a két A3J-2 prototípus elhagyása, és a négy YA3J-3P. Természetesen a kopás miatt (a megépített A-5-ösök csaknem fele megsemmisült a balesetekben és a harcokban) a flotta soha nem üzemeltetett 140 gépet. Valójában a gyártósort később újraindították (ez egy nagyon ritka), hogy a gépek számát ismét kielégítő szintre emeljék. Az utolsó új építésű RA-5C-k némileg eltértek a régebbiektől, mert J79-GE-10 hajtóművet kaptak. Ez a típus jelentősen eltérő kiömlővel rendelkezett, és a légbeömlők is változtak, éle nem ívelt, hanem egyenes volt, és a gondola oldalára szárny-átmenet került. A késői konfigurációt kapták: 146702, 149276, 149287, 149299, 149301, 150831 és 151630. Az utolsó kettőt az RA-5C korai változatából alakították át. |
 |
| Az RA-5 féklapjai nem csak sebességfékek voltak, hanem a két szárny felső felületén lévő légterelők, melyeket egyidejűleg meg lehetett emelni, hogy légellenállást hozzanak létre. Mindkét szárnyon két légterelő volt (csűrő nélkül). A felső terelő a levegőt a résbe irányította; a légterelő az elülső oldalán volt csuklósan, hogy kinyissa a nyílást az eltérített levegő távozásához. Az egyik szett emelte a gépet, a másik süllyedésbe vitte. A belső készlet többet foglalt el a fesztávból, mint a külső készlet, valószínűleg azért, hogy kiegyenlítse a nyomatékot. Ha alaposan megnézzük az A3J és RA-5C képeit, két különböző vezérlő konfiguráció látható. |
|
|
 |
|
|
| Korai és késői RA-5C hajtómű |
|
|
|
|
|
|
|
| A Vigilante hajtóművei között egy cső alakú bombatér volt. A fegyvereket hátrafelé lökték ki. A fegyvertérben Mk 28, Mk 27 vagy Mk 43 típusú termonukleáris bombát, vagy szárny alatti pilonokra függesztett hagyományos/nukleáris bombákat szállíthatott. Az A3J nem hordozott védelmi fegyvert. |
| Az A3J-1 23,332 méter hosszú, szárnyfesztávolsága 16,16 méter, magassága 5,90 méter. A szárnyak a belépőélnél 37,5°-ban nyilazottak. A szárny területe 65 négyzetméter. A bombázó üres tömege 14 839 kilogramm, a maximális felszálló tömege (MTOW) pedig 25 534 kilogramm. Az A3J-1 maximális sebessége 2124 kilométer/óra volt 12 192 méter magasságon mérve. A gép 15 880 méter magasra emelkedhetett. |
| RA-5C Vigilante tíz századából nyolc teljesített szolgálatot a vietnami háborúban, csapásmérés utáni felderítő küldetéseket végrehajtva. Bár gyorsnak és mozgékonynak bizonyult, sok RA-5C veszett el a harcban: 14 légelhárítás miatt, 3 föld-levegő rakéta miatt, illetve egy gépet MiG-21 lőtt le. További kilenc RA-5C veszett el balesetben. Részben ezeknek a harci veszteségeknek köszönhetően 36 további RA-5C repülőgépet építettek 1968 és 1970 között pótlásként. |
XA3J-1
(NA247) Prototípusok, kettő épült, az egyiket RA-5C-re alakították át, egy 1959-ben lezuhant.
A3J-1
58-at építettek, 6-ot töröltek, a többit 1962-ben A-5A-nak nevezték át, 42-t RA-5C-re alakítottak át.
A3J-2
18 épített, újratervezve A-5B, 5 elkészült XA3J-3P (YA-5C) néven, mindegyiket RA-5C-re alakították át.
XA3J-3P
5 x A3J-2 A3J-2 rendelésből készült felderítő rendszerek nélkül, és pilóta megismertetésre került, később átalakították RA-5C-re.
A3J-3P
20 épített, átnevezett RA-5C.
A-5A
A3J-1 újra kijelölve.
A-5B
A3J-2 újra kijelölve.
YA-5C
Az 5 darab XA3J-3P repülőgép RA-5C-re való átalakítása előtt át lett nevezve
RA-5C
Felderítő repülőgép, 77-re volt szerődés, 8 törlésre került, 69 megépült.
NR-349
Az amerikai légierő számára javasolt továbbfejlesztett elfogóvadász, három J79-es hajtóművel és hat AIM-54 Phoenix rakétából álló fegyverzettel. |
Nem volt külföldre eladva, csak az USA üzemeltette. |
| Wikipedia angol nyelvű oldala. |
| © Légibázis Since 1998 |
| 2023 08 01 |
| |
|
|
|
